Fehér ruha, harangzúgás, galambok, "boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak". Ez a kötelező mesei elem, vágod? És a nők bekajálják. Tudom, mert egyszer még én is meginogtam hogy márpedig nekem esküvő KELL, de azóta sikeresen kipihentem magamból ezt a téveszmét. Millió pro és kontra, van aki szerint ez hagyomány és az örök összetartozás jelképe, mások szerint sok hűhó egy darab papírért ami felesleges.

Sosem voltam házasságpárti, de ez nem jelenti azt hogy nem értem meg azon nőtársaimat, akik vágynak rá, tervezgetik, készülődnek hosszú időn keresztül: ha jól csinálják, van egy utánozhatatlan hangulata és az emelkedettsége bárkit magával ragad. Az más kérdés, hogy ehhez partner is kell, minden tekintetben: egyrészt kikényszeríteni egy lánykérést nőként: hát, gusztustalan dolog, de mondjuk 8 (9, 10...) évnyi együttélés után meg tudom érteni, másrészt nem elég ha a pasi felteszi a nagy kérdést, még meg is kell szervezni a hacacárét - bár ehhez a nőstények sokszor csak biodekornak használják a pasikat (és ebben egyetértünk a környezetemben lévő srácokkal). :D Volt erről a felhajtásról egy műsor a TLC kábelcsatornán, a címe 'Bridezilla' volt (magyarul kábé 'Menyasszörnyek') - elég érzékletesen adta vissza a habzó szájú leendő arák hisztijeit a nagy nap miatt. 

A lényeg: magyar verzióban mindenképpen szükség van egy polgári szertartásra hogy hivatalosan is elismert legyen a házasságkötés ténye, valamint ezt meg lehet fejelni templomi szertartással is. A polgári ceremónia pénzbe kerül, nem beszélve a várólistáról -  vagyis nem úgy műkszik, mint a filmekben, hogy csak úgy beesik a pár az utcáról aztán hadd szóljon. Francokat. Lesz szíves mindenki előre bejelentkezni, aztán ha ne adj' isten normálisnak mondható időpontban szeretnének esküdni, akkor mindezt jó előre, különben csak ebédszünetes időpontok vannak szabadon. A templom meg...Mindenki saját vallásának megfelelően lefutja az ilyenkor szükséges egyházi köröket, lásd jegyesoktatás vagy elbeszélgetés a pappal, plusz templombérleti díj, ésatöbbi. Még egy gyertya nem lett meggyújtva, egy korty pezsgővel nem koccintottunk, de már zsebbe nyúlós a sztori és nem 2 napba telt elintézni egyiket sem. (Oké, biztos vannak hardcore arcok akik lenyomatják fapados verzióban fillérekből és max. egy héten belül - tőlük kommentben várom a szupertitkos tippeket hogyan csinálták???)

Aztán kövi kérdés: hány emberrel szeretnénk megosztani ezt a napot az életünkből? Van értelme meghívni Sanyi bácsit aki hatodágon a nagymamánk ük-unokatestvére? És mi lesz Pirikével, akivel randizott a vőlegény fél évig és azóta is beszélnek minden hónapban egyszer? Mikor a lista csak nő és nő mint a gomba eső után, jobb húzni egy ésszerűségi limitet: ne az szabja meg a vendéglistát hogy az ikszedik, 5 éve nem látott rokon meg fog sértődni ha nem hívjuk meg, hanem hogy kik azok, akik ténylegesen részei mindkét fél életének és jó lenne velük ünnepelni.

Ruha...Jajj. És jajj és jajj. Nőkről, ruháért: bármennyi pénzt le lehet gombolni. Béreljük? Megvesszük? Újat? Használtan? Kölcsönzőből? Ukrajnából? Varratjuk? Katalógusból? Ujjatlan? Fátyollal? Selyemből? Gyöngyökkel? Uszályosat? Színeset? Na hagyjuk... A lényeg: nem nagyon találkoztam még menyasszonnyal, aki azt mondta volna hogy "felkapok valami göncöt, úgyse az a lényeg...." A pasiknak meg? Fekete. Főleg. A lényeg hogy az ing ujját fel lehessen tűrni pálinkázáshoz.

A helyszín: valami köztes kellene, ami nem a világ végén van, mindkét oldal emberei odatalálnak, nem egy vagyon, jól mutat, stb... Vagy csak béreljük ki a Festetics kastélyt bakker, így mulat egy igazi magyar!

Vőfély: az a személy, akire nem szabad sajnálni a pénzt, és nem a szomszédot kell megkérni eme feladat ellátására; ő felel a hangulatért mikor lankad a figyelem és mindenki a dohányzóba szivárog észrevétlenül, mikor fel kellene vágni az újasszony tortát de nincs kinek mert mégis mindenki a dohányzóban van, és ő az aki idióta feladatokat kerít a tömegnek hogy éberen tartsa a punnyadó figyelmet. Optimális esetben jó arc és jó hangulatot teremt. Érdemes rá  költeni!

Zene: olyan úgyse lesz, hogy minden vendég ízlésének megfeleljen. Nem. Lesz. Komolyan. A kérdés már csak az, hogy jó valaki Szinti Boy stílusában mulatóssal meg pár érzelmes dallal hajnali alkoholgőzös összeboruláshoz, vagy szeretnénk zenekart akik esetleg az alsós zenetudásukon felül még bírnak értékelhető zenével szolgálni a násznépnek.

Dekor: kis lufi, mezei virág, színes pohár összetörni, taft terítő a pörköltszaftnak, masnis székruha, hangulatvilágítás, ültetőkártya, konfetti, szfinx a bejárathoz...Ja az másik sztori. Mikor a csajok fantáziája beindul, nincs megállás, még az egérlyuk is dekorálva lesz. Persze egy vagyonért.

Fotós: nem, ebben az esetben nem elég ha lövünk pár képet a Samsung Galaxy S6-al vagy az almás telóval. Olyan lesz mint a foghúzás, de fizetni kell valakinek aki egész este csontjózanul kattintgat az utókornak. (tuti azért olyan bazidrága ez is, mert más lagziját józanul végigasszisztálni- hááát, nem egy leányálom.) 

Kaja: na ez jó rész, csak legyen töltött káposzta, húsleves, hidegtál, krémes sütik. Aki ezeket nem eszi meg, az így járt. 

Ital: tömény folyik a csapból is, de lehetőleg Jézus borrá változtatja a vizet is egy estére, a nagymamák kedvéért van 'narancskóla' (=Fanta) az asztalon, a gyerekeknek gyümilé meg kóla, a zenekar kedvéért Icukám gondoskodj már kávéról, de habbal, ne tejjel, két cukor, köszi. Elfogyott a whisky? Hülye vagy Józsi, hát bontsad meg a törkölyt, apósom féle, hoztunk két demizsonnal.

Torta: nem mindegy? Mutasson jól, legyen látványos, végül ételhordókban végzi bármi is legyen...

Gyűrű meg csokor meg egyebek: mindegy már, csak viszi a pénzt, de gyűrűre legalább azért érdemes költeni, mert a többi nő úgyis körbenyálazza mit választottunk ( és persze jól ki is fogják beszélni), és egyébként is: a zaciba csak a valódi aranyat érdemes bevinni...

(képek: blog.thebrideandgroom.com, faithlessfaith.files.wordpress.com, klyker.com, sacmag.com., weddingbee.com)