Igaz hogy a cím általánosítás, mert nyilván nem minden huszon-harmincéves távozik másik országba, de biztosan mindenkinek van a rokonsági-baráti körében olyan, aki felállt, összecsomagolt és köd előtte, köd utána. Később ők lesznek azok akikről így folyik a diskurzus: "Hja, most XY épp tízszer annyit keres, mint itthon, múltkor is átruccant Párizsba egy hétvégére" meg "Ja tudom, ő az, aki minden hónapban hazaküld x ezer forintot a családjának". Valóban kolbászból van a kerítés? Mi motiválja ezeket az embereket abban, hogy hátra hagyják a családot, barátokat, esetleg a bejáratott kis életüket?

Vegyünk egy példát, szemléltető emberkéinket nevezzük el Gipsz Jakabnak és Ultra Violának. Jakab elvégezte a gimnáziumot, de nincs szerencséje: érettségi ajándéknak nem kapott se lakást, se autót, de még csak anyagi támogatást sem a szüleitől. Ácsorog kezében a friss érettségijével, szeretne ugyan továbbtanulni, de a pontszáma éppen nem elég egy értelmes, államilag támogatott nappali képzésre. Két lehetősége van: lejjebb adja az igényeket, és olyan szakra jelentkezik végül, amit bár nem akar szívvel-lélekkel elvégezni, de csak ad valami diplomát és a pontszámával még befér a támogatott keretbe, vagy egész egyszerűen elnapolja a továbbtanulás kérdését, és munkát keres magának. Persze friss érettségivel nem fognak kapkodni utána, kapitalista szemlélettel nézve ő egy jóformán senki, aki még nem tett le az asztalra semmit, így csak himi-humi állásokat kaphatna meg. Vagy, egész egyszerűen fogja magát és külföldön próbál szerencsét, ahol némi nyelvtudással már van rá esély hogy azonnal el tud helyezkedni, és az itthoni minimálbér néhányszorosáért máris mosogathat, pizzafutárkodhat, takaríthat egy szállodában és hasonló melókban gürcölhet. Teszi ezt mégis lelkesen, mert bár jó eséllyel a belét is kidolgozza heti 6 nap, mégis azt látja, hogy 2 hónap alatt máris marad a zsebében egy kis félretett pénz. Ha mégis a tanulás mellett dönt, szintén melózhat egyetem mellett, de főleg csak diákmunkákra van esélye: gyár, McDonalds, szórólapozás, hostesskedés, és ezekből talán nullára ki tudja hozni egy hónapját, de nem marad keret se szórakozásra, se spórolásra. Úgy dönt, nem fog nyomorogni egy diplomáért, és elköltözik.

Ultra Viola ezzel szemben egy mázlista, mert gondoskodó szülei ki tudja milyen véráldozatok árán / szerencsével meglepik őt egy lakással, így máris van hol laknia érettségi után. Viola szorgalmának köszönhetően bejut egy államilag finanszírozott nappali képzésre, amit becsülettel elvégez, és friss diplomásként abban a csodálatos helyzetben találja magát, hogy némi keresgélés után viszonylag normális munkához jut, tegyük fel hogy egy külföldi multinál, ami minimálbér feletti fizetést jelent, extra Cafetéria juttatásokkal, 8-4-ig munkaidővel. Örömmel veti bele magát a munkába, kifizetődőnek érzi a tanulással töltött éveket, lakbérre sem kell költenie, jut a fizetéséből egy-egy mozira, új ruhára, belföldi utazásra.

Igen ám, de Viola egy idő után azt veszi észre, hogy hiába dolgozik már egy éve a multinál, hiába a saját lakás, komolyabb célokat nem tud kitűzni maga elé, mert a havi 20-30ezer forintnyi spórolt pénze igazán nem elég semmire. Előrelátóan fizet magának nyugdíjpénztárat is, Fundamentát is kötött havi 10.000 forinttal mert ki tudja, mire lesz még jó, évi egy külföldi kiruccanás is pont belefér a barátnőkkel, de nem tud venni magának egy saját autót vagy új nyílászárókat, mert arra már nincs keret. Kezd megkeseredni, mert mindeközben azt látja, hogy Gipsz Jakab a kis érettségijével már másodjára utazik Spanyolországba egy éven belül és időközben a kinti keresetéből egy kis autót is vett magának. Viola nem érti hogy lehet az, hogy ő a normális fizetésével, a saját lakásában miért nem halad voltaképp egyről a kettőre, míg közben a kissé link Jakab egy szimpla érettségivel már helyettes menedzser pozícióba küzdötte fel magát és szemmel láthatóan tud félretenni hosszabb távú céljaira. Viola gondol egy merészet, és egyik (-szintén külföldön dolgozó) barátjának javaslatára felturbózott önéletrajzával a kezében jelentkezik pár külföldi céghez. Mit ad isten, az egyik helyről felhívják, néhány napon belül túl van egy sikeres Skype interjún, és a cég invitálására két héten belül már egy másik országban igazgatja a szoknyáját egy multi HR-es irodájában. Mivel fiatal, ambíciózus és van munkatapasztalata, a nyelvtudását látva fel is veszik, és ő félve az ismeretlentől, de izgatottan mond igent az új állásajánlatra. Itthoni lakását meghirdeti albérletnek, összecsomagolja eddigi életét és belevág az ismeretlenbe. Két hónap után pedig azon kapja magát, hogy repjegyet vesz magának egy milánói hétvégére ahová elkísérik újdonsült barátai.

Mindeközben Gipsz Jakab egyre jobban rákap a pénz ízére, és a diploma már csak halvány emlék számára. Dolgozik, nem is keveset, sokszor túlórázik, de ez kifizetődő, mert előléptetik és mosogatás helyett már ő tanítja be az új kollégákat, és a fizetése is növekszik. Nem csak a családját tudja támogatni anyagilag, már neki is van a számláján annyi félretett pénz, amennyiről ezidáig nem is álmodott. Igaz, egy lakásra nem elég, de őt már a tudat is megnyugtatja hogy volt értelme meglépni a költözést. Fáj a szíve az otthon hagyott barátokért, de kárpótolja hogy nem kell naponta azon agyalnia, miből fog megélni egy hét múlva. Magyarországon maradt barátaitól rendszerint azt hallja, hogy a fizetésükből elvegetálnak, óvatoskodva élik a kis életüket és szépen sorban belecsúsznak kisebb-nagyobb hitelekbe, míg ő ezt a verziót csak hírből ismeri és lassan de biztosan kezd megelégedni a külföldi furcsa ízekkel az otthoni húsleves jól megszokott aromája helyett.

Viola nagyjából egy év után azon kapja magát, hogy jó lenne hazatérni, mert bár szereti az új munkahelyét, csak hazahúzza a szíve, így tájékozódni kezd, mihez kezdhetne itthon. A külföldi munkatapasztalat jól cseng és fel is vennék pár helyre, de olyan összegekért, amiknek a hallatára is kiveri a víz. Ezért diplomázott? Ezért húzott le ennyi időt egy idegen helyen hogy utána "aprópénzért" hazaköltözzön? Meghányja - veti magában a dolgot és arra jut, hogy már nem képes elengedni azt a stabil életszínvonalat, amit felépített magának a külföldi tartózkodása során. Szülei bánatosan veszik tudomásul egyszem lányuk döntését, de azért titkon büszkék rá és a rokonoknak minden alkalommal kihangsúlyozzák, hogy Viola mennyit keres és milyen büszkék rá amiért az életét ilyen szépen felépítette. Jakab szülei szintén lemondóan veszik tudomásul hogy gyermekük már soha nem fog továbbtanulni, de ezt vele nem éreztetik, mert olyan rendes gyermek, minden hónapban segíti őket hazaküldött pénzzel és látják mennyire jól elboldogul abban a másik országban.

Tanulság? Nincs tanulság, ez csak két szemléltető példa volt, amelyeknek ugyanaz a vége: se Jakab, se Viola nem akar hazajönni nyomorogni. Mert van aki nyomorog, egy harmadik személy, Rabsz Olga, aki kínkeservesen küzd a magyarországi életben maradásért, a "hülyéje" még gyereket is vállal (de csak egyet, mert többre már tényleg nem futná), idősödő szüleit próbálja segíteni miközben neki is épp elég a felszínen maradnia, és a párjával már azt is szórakozásnak veszik, ha gyereknapon az állatkertig eljutnak a kicsivel. Bármennyit dolgozik, hónap végére mindig szoros a nadrágszíj és az albérletet kifizetni is egyre kínkeservesebb. Már fejből tudja melyik turiban mikor van leárazás, és a TESCO-ban mindig áttúrja a közeli lejáratú termékek polcát, hátha rátalál valami használhatóra. Autó? Ugyan. Volt egy tizenöt éves Suzukijuk, de múlt télen lerobbant, javításra már nem futotta, így leadták egy kereskedésben aprópénzért - azóta tömegközlekednek. Mindig látja a csekkeken hogy a rezsicsökkentésnek hála milyen sokat spóroltak, bár érezni azért nem érzik, de már maga a tudat is felemelő... Ha a gyerek beteg, inkább ő marad vele otthon táppénzen mert a férje mégis csak többet keres, és a főnöke nyomatékosan közölte vele hogy jó lenne ha nem hiányozna a munkából, mert mindig van valaki más a helyére. Így éldegélnek csendesen, csak semmi ugrálás, "egészség legyen, a többi nem számít". Néha azért titkon rápillant Jakab meg Viola képeire Facebookon, és azon morfondírozik szomorkásan, ő vajon hol rontotta el ennyire az életét?...