Ezer meg egy millió éve...

Írogattam ezt a 'blogot', főleg saját szórakoztatásomra, aztán egyszercsak azt mondta az ihlet: "figyelj, van neked ettől jobb dolgod is mint körmölni a fióknak; néhány Index címlapkiemelés meg 5 perc hírnév nem nagy cucc, hagyd a fenébe!" - én meg huss, azzal a lendülettel hagytam is a fenébe.

Tényleg volt jobb dolgom: 2 kiskorú életét egyengetni munka mellett, volt, hogy egyedülálló anyaként (akkor fél éves és 4,5 éves gyerekkel, költözések közepette), rosszabb napjaimon pokolba kívánva az egészet miközben a saját vérszerinti rokonaimmal is napi harcokat vívtam. Jó buli volt. Ja nem.

Aztán 2019 végén, mikor az utolsó posztomat írtam, beütött a covid, és lesöpörte az asztalról az addigi életünket, mindegy mennyire volt jó vagy rossz. Csak pislogtam mint hal a szatyorban, két pici gyerek mellett, egyedül az idő nagyobbik részében, és átváltottam túlélő üzemmódba. Nem nagyon tudott érdekelni semmi más, csak hogy egyben tartsam a széthullani látszó életünket - szerencsére a munkám megmaradt, ez sokat segített a józan eszem megőrzésében, míg azt néztem riadt kívülállóként, hogyan küld padlóra embereket körülöttem meg a világban a kibontakozó vírusőrület.

Ugorjunk egy nagyot, 2022.április.

Nagykanállal eszem az életet, nálam az a bizonyos gyertya nemhogy két végén ég: ha tehetném, néha még középen is meggyújtanám. Gyerekek köszönik jól vannak, én túl egy esküvőn (gondolta volna a fene...), még az is lehet hogy idén (-vagy egyszer) építkezünk, jelentkezésem egyetemre beadva, egy munka, másodállás, harmadállás, kézenállás :D 

Nem vagyok varázsló, ellenben rohadtul makacs a természetem; elhatároztam hogy ha a fene fenét is eszik, én bizony rendbe vágom az életemet. Nem, nem vettem egy darab Oravecz Nóra bestsellert sem (ha valaki szereti az önsegítős könyveit, szeresse, én inkább más utat választottam). Egy rögös út elején járok, amiben vannak kipipálandó mérföldkövek:

1.) Stabil érzelmi háttér

2.) Stabil anyagi háttér

3.) Stabil fizikai háttér

4.) Kitalálni végre hogy mi a fészkes fenével akarok foglalkozni ami nem illegális, szeretem, hosszú távon is tudnám szeretni, meg ne adj' isten még fizetnek is érte.

5.) Lezárni, amit le kell

A pontok végrehajtása folyamatban, nem vagyok life coach de szívesen megosztom a tapasztalataimat meg a hatalmas buktatókat, hátha lesz akinek ez is segítség.

Egy biztos: a nagy szám továbbra is akkora mint a bécsi kapu, ahhoz hogy ne akarjam magamat szembe köpni a tükörben szükségem van egy alap önazonosságra, ehhez pedig a lelkemet kell összecelluxoznom/ megfoltoznom/ kipofoznom.Mondják hogy "ép testben ép lélek" - én ezt inkább úgy mondanám, hogy ép lélekben ép ész, abban meg ép akarat az ép testre is. Jól megbonyolítottam, igaz? :D 

Inenntől kezdve szépen sorban jönnek a "mit csináljunk - mit ne csináljunk - mit hagyjunk a p*csába" posztjaim, mert van, ami nem változott: #anyujobbantudja :)

Néhány nem Insta-kontent fotó rosszabb napjaimból: ne feledjétek, amit a social media felületeken láttok (Instagram, Facebook, Tik-Tok, Youtube) általában mindenkinek a szebbik arcát mutatja. Ami mögötte van: na az az igazi.