Párkapcsolat. Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda...És néha átkozottul meleg bunda!

Mikor elmúlik az eufória egy probléma sikeres megoldása után és újra kezdődnek a hétköznapi játszmák, még a leggondosabb tervezés mellett is porszem kerülhet a gépezetbe. Nálunk ez a porszem a hétköznapi kiüresedés formájában kezdett el beszivárogni a kapcsolatunkba (előzmények a korábbi blogbejegyzésemben; igazi brazil szappanopera...) Nincs minden nap vidámpark, a fáradtság bárkit legyűr ha elég ideig rágja az ember lelkét, a tornyosuló feladatok szépen csendben hozzák magukkal az elszigetelődést. Kezdtünk megint egymás mellett, de nem egymással élni, a férjem meg én (plusz 2 gyerek, plusz egy kutya, de ki számolja :D). A filmekben nagyon jól fest az este gyerekeket ágyba tesz, egy pohár rozé mellett problémákat átbeszélős klisé - hát, nem tudom, nekünk ez annyira nem megy. Mikor fél évvel ezelőtt bekapcsolt a fejemben a vészvillogó és a radarom fogni kezdte azokat a láthatatlan, de annál nyugtalanítóbb jelzéseket ami az előző nagy robbanás előtt is érzékelhető volt (lásd: bepakoltam az akkor 1 hónapos és a másik 4 éves gyerekünket és elköltöztem), éreztem hogy ideje megint lépnem, különben a helyzet gyorsan rosszabbra fog fordulni. 

A pszichológus már nem volt opció, mindketten két munkahelyen dolgoztunk, anyagilag is és időben is nyűgösnek tűnt dilidokihoz járni, plusz a szakember úgy bocsájtott minket utunkra legutóbb, hogy amit lehetett, ő már segített helyre tenni, most rajtunk a sor. Igen ám, de én, mint egy riadt kisgyerek az erdőben, örültem volna neki ha valaki fogja a kezemet és mutat valami irányt. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Én konkrétan könyveket kezdtem bújni, legelőször például az 5 szeretetnyelvről. Nagyon tanulságos volt, csak kicsit papírízű, valami kézzelfoghatóbb tanácsra lett volna szükségem, lehetőleg minél gyorsabban, gondoltam Google a barátom. Az internet varázslatos hely, a Webbeteg is megmondja 3 tünet alapján percek alatt hogy végső stádiumú rákban szenvedek (csak viccelek), ebben a helyzetben elkezdett nekem vadabbnál vadabb linkeket feldobálni mikor böngésztem, a teljesség igénye nélkül: "a pasi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út", "hogyan ne váljunk el?" és hasonló blődségek. Nagy meglepetésemre viszont volt egy hirdetés, ami annyira gagyin hangzott, hogy az már jó: "Jogosítvány Férfiakhoz Kurzus". Ahhha. Perszeee...Jót vigyorogtam rajta, ki az, aki ilyen elnevezést ad egy tanfolyamnak? Amúgyis: majd jön hogy hol nyomjak meg egy gombot hogy a párom extraszerelmes, törődő üzemmódba kapcsoljon? Jó vicc, köszi. Első körben tovább is görgettem, kicsit olyan MLM marketing bullshit szaga volt az egésznek. Mikor 3 napon belül másodjára ugrott fel a Facebookon a kurzus hirdetése, kíváncsiságból rákattintottam, aznap a szokásosnál is agyalósabb kedvemben voltam és már bármilyen szalmaszálnak örülni tudtam volna amibe kapaszkodni tudok. Azt tudtam, hogy (már) nem vagyok kettyós, de valami azt súgta: kell egy kis segítség, valami mentor, aki irányba állítja az agyamat.

Böngésztem az oldalt, legelsőnek a "Rólam" részre mentem rá. Valami Lajos nevű, kölyökgólya-képű srác fotója ugrott fel, kicsit meg is lepődtem mert inkább számítottam egy aranykeretes szemüvegben dauerhajjal visszafogottan mosolygó ötvenes nőre, mintsem egy kábé velem egykorú nyakkendős fickóra. A bemutatkozásában viszont volt egy mondat, amivel megfogott: "De volt több év az életemben, amikor borzasztó magányos voltam, és nem szeretném, hogy ezt mások is átéljék." Wow. Ezt így nem szokás kitenni kirakatba, pláne nem ha a kedves (leendő) klienseket szeretnénk meggyőzni hogy bennünket válasszanak mert párkapcsolati szakértők vagyunk vagy mi a szösz. A srác vagy hülye, vagy zseni, de mindenképpen őszinte - nálam pedig általában ez nyom a legtöbbet a latba. Tovább olvastam. Egészen sok olyan címszó és témakör bukkant fel az oldalon amik már az én fejemben is felpattantak és baromi jó lett volna úgy olvasni róluk hogy végre válaszokat is kapok, nem csak még több tanácstalanságot.

szerelem

Nem, nem fizettem elő egyből a kurzusra. Makacs jószág vagyok, szeretem alaposan megrágni a dolgokat, pláne ha pénzbe kerül. Mondjuk a tanfolyam ára max.azért volt gyanús, mert túl olcsónak tűnt - ezek a coachingok, trainingek, tanácsadások nagyon elszállt árakon futnak, ehhez képest a "Pasijogsi" (én már csak így hívom magunk között a férjemmel ) alapszinten nincs 25 ezer forint, ebből vontam le azt a következtetést (helytelenül...) hogy valószínűleg nem is túl komoly az egész kurzus. Keresgettem alternatívát a neten, elvégre már mindenből van millió meg egy verzió, meglepődtem mikor mégsem találtam hasonló stílusban és tematikában semmi érdemlegeset. A nagy vekengés közepette sikerült megint összerúgnunk itthon a port egy banális hülyeségen (három napig konyhapulton hagyott mosatlan tányér, amit "csakazértse" mosogattam el, inkább magamban puffogtam) -na ez volt az a pont, mikor este lefektettem a gyerekeket és a fagyos hangulat hatására mérgemben felcsaptam a laptopomat, megkerestem Lajost meg a Pasijogsit és megvettem a kurzushoz a hozzáférést. 

Nem viccelek: ez volt mondjuk este fél 10kor, hajnali fél 2ig videókat néztem és feladatot oldottam meg. Igeeeeen, vannak témák amiknél várni kellett volna, meg hagyni köztük néhány napot, csak nekem akkor már késő volt, beszippantott a tenni akarás, volt olyan "házi feladat" ami konkrétan kiverte nálam a biztosítékot, annyira meglepett az eredmény. (Nem írhatom le, melyik témáról van szó, legyen elég annyi, hogy életünk szereplőit kellett benne elhelyezni, és nekem pocsékul sikerült összehoznom a megoldást...)

2 nap alatt csináltam végig a kurzust, pont, mint ahogy az életemet is élem: gyorsítva. Kellemetlen pillanatok váltották egymást a "nabazzzzeg" homlokra csapásokkal; nem csoda hogy ezekről nem beszéltünk a pszichomókussal, elvégre oda nem párterápiára jártunk, és nem is ezekről a női nyelvre lefordított élethelyzetekről volt szó. Főleg éjszaka daráltam videókat, sokkal jobb volt csendben, sötétben, egyedül végigtolni, így legalább az sem volt feltűnő mikor kicsit megzuhantam, néha a saját hülyeségeim felismerésén, néha a "mit rontottunk el borzalmasan" válaszokon. Amúgy dög voltam, mert volt olyan rész amit a férjemre is rátoltam - nem mondom hogy elsőre nem nézett lököttnek mikor az orra alá dugtam egy feladatot hogy ő is csinálja meg. Mivel látta rajtam mennyire belevetettem magam a kurzusba, hajlandó volt társulni, ettől meg nekem lett jobb kedvem, és az egész, mint egy öngerjesztő folyamat, fellendítette a családi hangulatunkat. Végre megint azt éreztem: egy hajóban evezünk, még ha most nem is annyira jó a széljárás, már legalább nem egyedül kormányzom a hajót a hullámokkal szemben.

Mi az, ami instant változott itthon? A kommunikációnk minősége és mennyisége kilőtt, mint egy rakéta: a futva elhadart "szia-milyen-napod-volt-jó-kösz" jellegű felszínes 2 mondatokat felváltotta a "szívem, akarsz róla beszélni?" kérdés. A vicces az, hogy egyre többször akar (én nem vagyok túl lelkizős, sokszor inkább magamban forgatom a gondolataimat), aztán mikor az eddigiekhez képest máshogy reagálom le a mondókáját, türelmesebben és asszertívebben, látom ahogy átkapcsol az agya és hozzám bújik, annyira tud örülni neki hogy azokat a perceket csak neki szánom, és addig kizárom a külvilágot. Van, hogy viccel ütjük el a dolgok élét - régebben képes voltam napokig duzzogni ha odavágott valamit a fejemhez hirtelen felindulásból; a kurzus nagyon hasznos volt abból a szempontból, hogy még azelőtt átfogalmazzam a nyers véleményemet, mielőtt bármit is mondanék. Sőt, a férjemen is látom mikor forognak a kis fogaskerekek, és kétszer is meggondolja, valóban azt és úgy akarja-e mondani, vagy csak a pukkancsoskodás beszél belőle. Ez azért jó, mert az igyekezete nekem is ad egy plusz löketet, könnyebben lépünk túl a csip-csup vackokon - együtt. Kicsit lassabb folyamat volt megértenem, hogy neki sokkal több ölelésre és szoros fizikai kontaktra van szüksége mint nekem - erre is kaptam jópár tippet, és ha nem is lettem "végzet asszonya", az fix, hogy nem sorozaton bambulunk ha van egy esténk kettesben. ;)

Ezzel az egész pszichológusos - kurzusosdis bulival nemcsak magamat sikerült helyretennem, hanem a kettőnk közti kapcsolat minőségét is. Nagyon sokáig vártam erre, először azt hittem hogy a Nagy Ő fehér lovon a sztenderd, de ez nettó hülyeség, 100ból 2, ha így jön az ember életébe - ez inkább olyan, mint ténylegesen egy jogosítvány: oké hogy egyszer megszerzed, de utána is be kell tartani bizonyos szabályokat, oda kell figyelni, észre kell venni időben a jelzőtáblákat, tudni kell mikor szükséges az autót szervízbe vinni, szükséges néha egy szakorvosi vizsgálat, nem árt ha értünk az újraélesztéshez mint elsősegély tanfolyamon, 30as táblánál nem jó ómen 90el hajtani, stb., stb. Ha ezekre odafigyelünk, nem gyűlnek a "pontok" a párkapcsolati jogsinkban, és vezetgethetünk életünk végéig, sőt, ha jól csináljuk, a kezdőként megvett Opelt menetközben cserélhetjük egy jó kis Toyotára, amit már viszonylag ritkán kell szervízelni ha odafigyelünk rá, és családi verdának is első osztályú.

Kölyökgólya-képű Lajosnak vannak zsebben válaszai mindenféle nyűgre és kínra, mostanában főleg olyan barátnőimnek ajánlottam hogy feccöljék bele az idejüket a kurzusba, akik vagy nem találtak maguknak párt, vagy benne ragadtak egy működésképtelen kapcsolatban. Részemről mind az újrakezdés, mind pedig annak a bizonyos szikrának a felélesztése sikeresnek mondható a tanultak alapján - szerintem ez a Pasijogsi előfizetés volt a legjobb befektetésem az elmúlt időszakban (amellett a piros tűsarkú cipellő mellett, amit úgy vettem meg, hogy magamtól nem fanyalodtam volna rá egykönnyen, de a férjemnek volt egy kérése hogy ilyenben szeretne látni, így adtam neki egy esélyt - és milyen jól tettem :D Mondjuk a sarka nem az utcán fog elkopni, az is biztos, de Lajosnak volt ide vonatkozó tanácsa az egyik videóban, és nem bántam meg hogy hallgattam rá...........)

Konklúzió: 

1.) Ismerd fel, ha baj van

2.) Akard megoldani a problémát

3.) Keress rá releváns megoldást (esetemben ez a pszichomókus és a "Pasijogsi" volt lelki témakörben)

4.) Fektess energiát a megoldásba!!! (semmi mismásolás, igenis TEDD ODA MAGAD)

5.) Amit megtanultál, ne engedd el idővel, ne kényelmesedj bele a helyzetbe,  használd a megszerezett tudásodat!

 +1: kérdezni nem szégyen, sőt! Ha csak a saját fejedben léteznek a kérdéseid, de nem mondod ki őket, akkor ne csodálkozz, ha senki nem fog válaszolni rájuk. Nekem például egyáltalán nem ciki, hogy életem ezen részét így nyilvánosan leírtam; a hideg ráz a tökéletesnek beállított életektől Facebookon meg Instagramon, ahol mindenen cukormáz van, szercsi meg lávcsi, soha senkinek nincsen gondja, minden pillanat egy jól beállított tökéletesség. Igenis büszke vagyok rá hogy tettem/ tettünk a (most már) férjemmel azért az örömteli állapotért, ahol most tartunk - kérni sem kérhettem volna jobb társat attól, mint aki most a kezemet fogja. Neki már van "Nőcijogsija" hozzám, én meg összes nőtársamnak azt kívánom, hogy találja meg a saját útját amin jól fogja érezni magát - azzal, akivel jól tudja magát érezni.

Ha érdekel a férfiakhoz a kisokos meg párkapcsolatokról szóló kurzus, akkor itt találod: https://bit.ly/3spQZV4

Ha tőlem szeretnél kérdezni, hajrá, szívesen válaszolok (ha tudok), bár én nem vagyok szakember, "csak" egy hétköznapi nő aki boldog akart lenni (és a legjobb úton jár efelé).

Folyt.köv., még maradt bennem pár gondolat lelkiügyek egyenesbe vágásáról. :)