Mostanában a menekültügy kapcsán orrba-szájba azt látom hogy önkéntesek segédkeznek, adományok gyűlnek, eksön van és nagy segítségnyújtási akció.

Ennek kapcsán jutott eszembe az a mondat amit jómagam követek: "először segíts a saját mikrokörnyezetedben, aztán ha ott már minden rendben van, nyiss a tágabb világ felé!" Szoktam adakozni, szerveztem már gyűjtést, most éppen 3 csomagocska várja hogy postára adjam őket valakinek, akinek szüksége van a tartalmukra. Mikor megfogalmazódott bennem hogy szeretnék segíteni, tanácstalan voltam: oké, de kinek? Vagy mivel? Kérjem el a néni szatyrát a boltban hogy majd hazakísérem és cipelem helyette? Szegény még azt hinné lopni akarok tőle. :S Akkor akadt a kezembe egy Nők Lapja cikk, amiben egy csoportról volt szó: a nevük Facebookon "Barát Vagyok! - Segíthetek!" ( https://www.facebook.com/groups/337229509646724/?fref=ts )

Zárt csoport, de engem egyből felvettek, aminek immáron több éve, és azóta segítettem már többször is. 

Ami jó ebben a közösségben: nem lehet pénzt kérni, valamint a moderátorok odafigyelnek a posztok minőségére. Minden esetben szükséges a helymeghatározás, így könnyebb eldönteni hogy ki esik hozzánk közel vagy hogy éppen postázással oldható-e meg egy adott helyzet. Korrekt, tiszta szabályzatban vannak lefektetve az alapok, belépéskor kezdésnek el kell olvasni, nem nehéz betartani. Jó, persze, itt is vannak 'érdekes' posztok, furcsa hozzászólások, de hol nem? (Az én blogomat is trollkodják - na és?) A lényeg talán az, hogy ha nem tudunk/ nem akarunk segíteni, akkor sem kell véleményezni ami nem tetszik, elég elmenni mellette és kész. (Bár sokan nem bírják megállni hogy ne okoskodjanak egy-egy nekik nem tetsző bejegyzés alatt, de ez inkább nekik szegénységi bizonyítvány.) 

 Ha inkább állatbarátok vagyunk, érdemes ilyen témájú oldalakat keresni, vagy a hozzánk legközelebb eső menhelyet felkeresni. Tapasztalatból tudom hogy mindig több jószág van menhelyen mint amennyi a férőhely, és olyan nincs hogy ne lenne valamire éppen szükségük: táp, konzerv, pokrócok, tálak, nyakörv, póráz, fertőtlenítőszer, rizs, tészta, bolhairtó, faanyag, vagy ugyebár a szokásos mumus főleg orvosi költségekre: pénz. A menhelyezésben személyesen az a jó, hogy az állatok mindenért hálásak, és nem kötekszenek. Egy jó szó, egy simogatás, jutalomfalat vagy egy kör séta velük és végtelenül hálásak. Sőt, alapvetően azok a magánemberek, akik állatmentéssel foglalkoznak, szintén nagyra értékelik a segítő szándékot. (Kivéve a "sötétzöldeket" ahogy párom hívja azokat, akik valamibe mindig bele tudnak kötni az állatvédelem kapcsán, de ők persze mindent jobban csinálnak. Velük nem kell leállni vitázni, rájuk kell hagyni és kész.) Pár oldal és csoport, akikhez fordulni lehet ha négylábúaknak inkább segítenénk, mint kétlábúaknak:

• Állatvédőrség: http://orszagosallatvedorseg.hu/ vagy https://www.facebook.com/allatvedorseg?fref=ts
• Cerberos Állatvédő Egyesület: http://www.cerberosegyesulet.hu/ vagy https://www.facebook.com/cerberosegyesulet?fref=ts
• Szent Ferenc Állatotthon: http://www.szentferenc.hu/ vagy https://www.facebook.com/szentferenc?fref=ts
• Illatos út/ Állategészségügyi Szolgálat: ebtelep.hu vagy https://www.facebook.com/pages/Illatos-%C3%9Ati-Ebtelep/137802973004353?fref=ts
• Debreceni Kutyaház Állatotthon: http://www.debrecenikutyahaz.hu/ vagy https://www.facebook.com/Animal-Rescue-and-Care-Debreceni-Kutyah%C3%A1z-%C3%81llatotthon-471297006273748/timeline/

Érdemes netes keresőben a hozzánk legközelebb eső megyei csoportot vagy menedéket felkutatni, kismillió ilyen szervezet van és mindegyik folyamatosan küzd a fennmaradásért és az állatok ellátásáért.

Aztán: ha egyik fentebbi opció sem nyert, jöhet a jolly joker: kisgyerekek. Nem, most nem a beteg lurkók jönnek, vagyis csak részben: 2 éve  találtam egy különleges programot, ami nem pénzt kér, hanem egészen egyedi módon segít. A K&H Gyógyvarázs Mesedoktor program azzal a szándékkal indult, hogy kórházban fekvő vagy sérült gyerekek napjait színesebbé tegye meseolvasással. Maga az ötlet szerintem zseniális, mégpedig azért, mert pénz nélkül tudunk valami olyat nyújtani, ami másnak örömet okoz, és mi is jobban fogjuk érezni magunkat tőle. Tudom, próbáltam (ezt is). Egy napközis gyermekotthonban olvastam értelmileg kiemelt figyelemigényű kisgyerekeknek egy képeskönyvből egy órán keresztül, és én magam is megdöbbentem, mennyire lekötötte a figyelmüket ahogy iszonyatosan zavartan lapozgattam a könyvet és torokköszörülve meséltem nekik. Megható volt, na. Az oldal ahol a résztvevő intézmények listája megtalálható: http://khgyogyvarazs.hu/  

Ezeken kívül még ezer meg egy opció létezik a segítségnyújtásra, már csak rajtunk áll hogy akarunk-e tenni valamit, vagy inkább kényelmes kis komfortzónánkból ócsárkodunk mindenki másra, aki tesz is valamit dumálás helyett. Azt a legkönnyebb mondani hogy "de hisz nekem sincs" , "én is szegény vagyok", "nekem se segít senki", de a világ nem ettől a hozzáállástól lesz élhetőbb, szóval nem kell a rinya mert dumálni bárki tud. Ha más nem, legyünk kedvesek a vízóraleolvasóval vagy a boltban az úúútálatos eladóval. 

Nyuszitappancsok, tegyetek valami jót, közhelynek tűnhet de tényleg jó érzés!