A Pixibox már közel 2 éve jelen van az életemben; ahhoz képest hogy az elején remegve vártam a rendelési időszak kezdetét amikor le lehet  csapni egy-egy dobozra, mára eljutottam odáig, hogy egyre szellősebben rendelek. Ennek az egyik oka az ár: egy doboz 5990Ft amiben bár benne van a szállítás is, kicsit sokallom, másfelől pedig sorozatosan csalódtam a benne lévő termékekben - a nagy beharangozás után általában jött a kijózanodás csomagbontogatás után. Most is felemásak az érzéseim, megosztom mi volt a márciusi dobozban.

1. Mudmasky arcmaszk 20ml

A 'mud' angolul azt jelenti hogy 'sár, iszap' - ez egy méregtelenítő, tisztító, helyreállító maszk. 20ml, ami az én használati szokásaimat tekintve kb.4 hónapig lesz elegendő. Állag: kicsit olyan, mintha homok lenne összekeverve iszappal és teafűvel - enyhén smirglis beütéssel amit lehet érezni felkenéskor. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, zsíros bőrön a javaslat szerint 11 percig érdemes hagyni - ez kb.pont annyi idő, amennyi alatt betonkeményre köt, megakadályozva nagyjából minden mimikai lehetőséget, enyhén Jokeres arcot varázsolva. Vizesebb mintsem krémes, nem kell sok belőle, a hatóidő elteltével lemosni sem egyszerű mert eléggé ragaszkodó. Hatás: Nem tudtam mire számítsak, úgyhogy kellemes meglepetésként ért hogy lemosás után friss, puha érzetű lett az arcom, nem ordított egyből arckrém után. Ez a könnyed érzet megmaradt, nem feszül a bőröm és olyan mintha több lépésben ápoltam volna. Normál ára webshopban: 69 euro; megvenném-e ennyiért? Nem. Jó, de nem hiszem hogy a 60ml-es teljes kiszerelésért adnék ennyi pénzt, még ha ingyen is postázzák.

Könnyű zselé, minimális mennyiségben kell kenni, kiállta a kontaktlencse próbát is: mivel lencsét viselek, alapvető feltétel egy krémnél hogy ha szemkörnyékre kenem, ne könnyezzek utána, ne hagyjon zavaró érzetet a szemhéjamon. Ez eddig mind pipa. De. A szem alatti sötét karikák több összetevősek: egyrészt genetika (akinek kevesebb zsír koncentrálódik ezen a területen, alapból hajlamosabb rá), másrészt stresszfaktorok: nem alvás, dehidratáció, hogy csak kettőt említsek. Ezeket semmilyen kence nem fogja eltüntetni még ha fejen pörgünk sem. Szóval kenem már egy ideje, de semmi csoda, a karikák masszívan kitartanak. Adtak még plusz két miniterméket (Termál Light Hidratáló Arckrém normál-kombinált bőrre és Hidratáló Szérum vízhiányos bőrre - annyira kevés volt bennük, hogy különösebben a hatásukról se tudok nyilatkozni).

3. Revlon - pirosító púder, 5gr, árnyalat: 003 - Mauvelous/ Remauvequable

Azon kívül, hogy sikerült borzasztó bonyolult nevet adniuk ennek a pirosítónak, sok extrát nem tudok róla elmondani, de nem is rossz. Sikerült pont egy olyan színt kifognom a dobozomban, ami nem igazán passzol a bőröm színéhez és leginkább öregít, ami viszont mellette szól hogy könnyű rétegezni (ezt ki is emelik az ajánlójában). Az ecset ami jár mellé nekem túl tömör, érdemes professzionális ecsettel pacsmagolni különben mókás lesz a végeredmény. Egy apró ám annál praktikusabb plusz pont: tükör van a fedlapjába illesztve, így romantikus vacsora közben ha kedvünk támadna Tinderezni egyet az étterem mosdójában, még véletlenül sem menthetjük ki magunkat azzal hogy "Drágám, kiugrok a mosdóba púderezni" mert kéznél van a tükör is. Ouch.

4. Clinique chubby stick, árnyalat: 11 - two ton tomato

Hallottam már erről a színezett, hidratáló ajakceruzáról, csak épp nem vagyok nagy szájkencézős, így eszembe se jutott megvenni (bolti ára ~5000Ft körül mozog). Kellemesen csalódtam: tényleg olyan, mint egy önhegyező ceruza, az ígéret szerint szájfény és rúzs keveréke ami hidratál is - ezzel nem nagyon vitatkoznék. Ez a szín nagyon élénk és feltűnő, de ha óvatosan satírozok vele, enyhe színt ad és nem tolakodó, ha pedig feltűnőbbet szeretnék, precízen rajzolt két-három réteg kell belőle és voilá! Sajnos eléggé könnyű elmázgálni figyelmetlenségből, és nem is ez lesz a 10 órán át tartó szájkence mert mindenen egyből nyomot hagy. Valamit valamiért, legalább nem szárít. Nélküle - vele képek:

5. Michal Negrin táska

Hááááááát...ezen nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Részemről ez egy nulla utca hát szám termék, esetleg piacrajárós szatyinak tudom elképzelni egy kedves idő nénikénél, de én a büdös életben soha nem fogom még csak szétnyitni sem... Ordernáré rózsás giccsrajz az elején cikornyás csipketapéta elé fotózva - valami szörnyű. Még a Pixibox érkezése előtti beharangozóban volt róla szó hogy ettől a tervezőnőtől is lesz valami "divatkiegészítő" a dobozban - én kis hülye reménykedtem hogy esetleg egy tavaszias vékony karlánc, vagy két csini pöttyfülbevaló, esetleg egy masnis hajcsat vagy valami; erre jön ez az ízlésficam. Kár volt beletenni. Akinek tetszik attól utólag is elnézést.

6. Nina Ricci Rose Extase női parfüm, 1,5ml-es minta

A Nina az a parfümmárka, ami mindig, minden darabjával megdobogtatja a szívemet - ezzel sem volt másként. A nevében is benne vagy hogy rózsás, édeskés illat, nagyon bájos, nőies. Nem tolakodó, kicsit fás utórezgésekkel, talán még a málnát is érzem ami leírás szerint felfedezhető benne. Tavaszra-őszre ideális választás, és a teljes méretű kiszerelés üvege is nagyon csinos: mint egy lágy nude körömlakk, matt rózsaszín, kevés arannyal és feketével. Ebből biztosan fogok venni egy üvegcsével. Ajándékba huginak, barátnőnek - jó választás!

Ennyit a tartalomról, volt már ettől jobban sikerült Pixibox is ami a kezeim közé került; komolyan gondolkodóba estem hogy legközelebb akarok-e még rendelni. 

Már második napja futok bele egy bizonyos rádió adásában a nemzeti konzultáció hirdetésébe; bár a matek érettségim csak hármas lett, a magyart egészen jól teljesítettem és a hajam égnek áll ettől a kampánytól: a megfogalmazás, a direkt rávezető kérdések, a sugalmazások, az irányított kérdések - most komolyan, mintha kábé hülyének néznének. Állítsuk meg Brüsszelt??? Miért, ide akar jönni? Egy egész város csak úgy idesétál aztán elterpeszkedik mondjuk a Hősök terén?! 

Üzennék én is a magam módján, kicsit újrafogalmaztam a kérdéseket, lehet szavazni!

"...veszélyes lépésre készül". Aha. Ha valakit megkérdezek, hogy kér-e egy fájdalmas injekciót a betegségére vagy inkább lenyel egy fájdalommentes tablettát, a mazochisták kivételével sanszos hogy a tablettára szavaz a döntő többség - mert már a kérdést is úgy tettem fel, hogy az egyik opció neki fájdalmat fog okozni, és ki az a hülye, aki szereti ha fáj neki valami???

Szóval ide egy 3.opció: Ne takarózzon a kormány a rezsicsökkentéssel lépten-nyomon miközben az adónkat elszórják orbitális hülyeségekre!

Nem Brüsszel "kényszerít" (milyen beszédes kifejezés, agressziót sugall...), mivel Magyarország tagja az Európai Uniónak, vannak unión belüli törvények amik minden tagállamra egyformán vonatkoznak (-nának); bármilyen meglepő, nem csak Magyarországra akarnak bevándorlókat betelepíteni hanem a többi országba is.

Adnék ide is egy 3.opciót: Üzenjük meg Brüsszelnek, hogy az összes tagállammal szavaztassák meg egyöntetűen a betelepítési kvóta kérdését és a többség által megszavazott vélemény legyen mérvadó az összes uniós tagra nézve.

(Komment: akinek valami nem tetszik, kiléphet - már ha minket ki nem rúgnak idő előtt az állandó "renitens" magatartásunk miatt...)

"...bizonyos nemzetközi szervezetek..." Kik is pontosan? Miért nem nevezzük nevén a gyereket? És milyen törvénytelen tevékenységre is kell itt gondolni pontosan amire buzdítanak? "Gyerekek, ha már a magyar határnál jártok, szaggassátok szét a szögesdrót kerítést és dobáljátok meg a hatóság embereit téglákkal!" vagy "XY, én amondó vagyok, zsúfolj be a hűtőkocsidba negyven-pár embert és álcázd őket fagyasztott zöldborsónak hogy a határon illegálisan átkelhessenek!" Mehh... Már maga a kérdés is egy vicc.

Harmadik opció: Legalizálja az orvosi célú marihuánafogyasztást. Pont.

"kockázatos tevékenységüket..." Ömm, most éppen valamiféle brókermegmozdulásról beszélünk hogy "kockázatos"? És pontosan hogyan is veszélyeztetik az országunk függetlenségét? Erdélyt megint elveszik tőlünk aztán az egész ország Uniós fennhatóság alá kerül, vagy mire gondoljak pontosan?

Harmadik opció: Foglaljuk vissza Erdélyt. Meg foglaljuk el Ausztriát is. 

"Brüsszel azonban támadja a munkahelyteremtő intézkedéseket." Nocsak, tényleg... Szinte látom a hétfő reggeli emailt landolni a Parlament_közös mailboxban: Srácok, baromi gyorsan fejezzétek be ezt a munkahelyteremtősdit különben lesz ejnye-bejyne! Értetlenül olvasom és próbálom kitalálni, mire gondolhatott a költő?...

Harmadik opció: Kenyeret és cirkuszt a népnek; meg kisebb adókat.

Lehet hogy Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett, de hogy a kormány nem, az fix. Vagy csak én nem veszem észre hogy a nettó fizetésem meredeken nőne hónapról-hónapra. Sírhatnékom támad mikor összehasonlítom a bruttó és nettó munkabéremet, aztán olvasok egy szuper újabb hírről hogy éppen mi épül, mire nevezünk be , mit fejlesztünk. Csodás dolgokra költik adóforintjainkat. A sírhatnékom is a boldogságból fakad. Nem.

Harmadik opció: Támadjuk vissza Brüsszelt! Dobáljuk meg minimálbérrel míg éhen nem hal!

 Vajon mennyi pénzbe került megtervezni, kinyomtatni, szétpostázni és viszontpostáztatni a válaszokat???

Nem akarom tudni.

Mikor ezt a blogot írni kezdtem, megfogadtam hogy 3 dologról nem fogok bejegyzést készíteni, annyira megosztják a közvéleményt: politika, foci, vallás. Úgy vagyok ezekkel, hogy otthon a 4 fal közt a családommal és barátokkal megbeszélem, de nyilvánosan nem feszülök senkinek. Ez a bejegyzés sem a véleményemet hivatott tükrözni, csak egy komoly aktuálpolitikai helyzetre reagál.

Ma hajnalban amerikai idő szerint 4.40-kor Donald Trump amerikai elnök légitámadást indított egy szír légibázis ellen (ezt majdnem szó szerint idéztem az Index idevágó címlaphíréből). Ezidáig Amerika távol tartotta magát a szír polgárháborútól, nem avatkozott közbe.

Putyin orosz elnök a szír vezető, Bassár el-Aszad támogatója (legalábbis ezt közvetítik a külvilág felé); jelen légitámadást elítélte és az amerikai-orosz viszony megrongálódását fejezte ki mondavicsinált okokkal az amerikai elnök részéről.

Az előzmények: kedden "valakik" szarin-és klórgázzal (hivatalosan meg nem erősítve) támadást intéztek Szíriában, Idlíb tartományban egy civilek lakta térségben civilek ellen... Halottak: legalább 72, több tucat ember életéért kórházban küzdenek. Halott gyerekek a nemzetközi fotókon. Nekem is van gyerekem. A gyomrom görcsbe rándult a képek láttán. Az ENSZ persze szokás szerint betolja az ilyenkor kötelező frázisokat: azonnali tanácskozást tartanak, megkeresik a bűnösöket, és felelősségre vonják őket. Ezt nagyjából minden ehhez hasonló alkalommal hallhatjuk.

Az orosz medve helyezkedik, ez eddig sem volt titok, mikor-éppen-hova teszi le a mancsát; erre jön az amerikai pénzember a nevetségesen fésült, szőkített hajával, és belegyalogol egy olyan helyzetbe, amihez elődje nem mert/ nem akart hozzányúlni. Mi lesz ebből? Kétlem hogy egy ejnye-bejnye lenne az orosz reakció mindössze. Ne feledjük: a 4 nappal ezelőtti szentpétervári metrórobbantás után még részvétét fejezte ki Trump az orosz nép és Putyin elnük felé, most meg kicsit megszórta bombákkal a Putyin által támogatott Aszad egyik bázisát. Hoppá. 

A II.világháború óta kimondatlanul is, de mindig ott lebeg a levegőben: ha ismét szétszakad a világ és egymás torkának ugranak a nagyhatalmak, az csúnya lenne. Már lassan a sarki kisboltosnak is van otthon atombombája, egyre-másra felröppennek a hírek hogy újabb ország akarja magát fegyverarzenállal bebiztosítani. Semmi hippi "flower power", a fegyverkezésben viszont folyamatos verseny zajlik. Egyelőre még mindenki észnél volt annyira hogy a sokszor pattanásig feszült nemzetközi helyzetekben nem egy atombomba elpottyantását látta a megoldásnak - de ez meddig fog tartani? Nyilván nem hiszem hogy jelen helyzetben Putyin bombázással válaszolna az amerikai támadásra, de érezhetően megy a taktikázás a porondon. 

Európában eközben erősödnek a szélsőséges, nacionalista csoportok, már nincs meg a "szeressük egymást, gyerekek" közhangulat. Az amerikai bombázás mellett nagy hirtelen kiállt a brit, az ausztrál és az izraeli miniszterelnök is, a többiek még csendben vannak de idő kérdése és jön a többi állásfoglalás is.

Nem akarom tovább véleményezni ezt az eseményt, lehet gondolkodni mi lesz ebből a történetből.

Inkább íme néhány kép amik magukért beszélnek. 

Fotó credit: dailymail.com, hindustantimes.com, alarabiya.com

Igaz hogy a cím általánosítás, mert nyilván nem minden huszon-harmincéves távozik másik országba, de biztosan mindenkinek van a rokonsági-baráti körében olyan, aki felállt, összecsomagolt és köd előtte, köd utána. Később ők lesznek azok akikről így folyik a diskurzus: "Hja, most XY épp tízszer annyit keres, mint itthon, múltkor is átruccant Párizsba egy hétvégére" meg "Ja tudom, ő az, aki minden hónapban hazaküld x ezer forintot a családjának". Valóban kolbászból van a kerítés? Mi motiválja ezeket az embereket abban, hogy hátra hagyják a családot, barátokat, esetleg a bejáratott kis életüket?

Vegyünk egy példát, szemléltető emberkéinket nevezzük el Gipsz Jakabnak és Ultra Violának. Jakab elvégezte a gimnáziumot, de nincs szerencséje: érettségi ajándéknak nem kapott se lakást, se autót, de még csak anyagi támogatást sem a szüleitől. Ácsorog kezében a friss érettségijével, szeretne ugyan továbbtanulni, de a pontszáma éppen nem elég egy értelmes, államilag támogatott nappali képzésre. Két lehetősége van: lejjebb adja az igényeket, és olyan szakra jelentkezik végül, amit bár nem akar szívvel-lélekkel elvégezni, de csak ad valami diplomát és a pontszámával még befér a támogatott keretbe, vagy egész egyszerűen elnapolja a továbbtanulás kérdését, és munkát keres magának. Persze friss érettségivel nem fognak kapkodni utána, kapitalista szemlélettel nézve ő egy jóformán senki, aki még nem tett le az asztalra semmit, így csak himi-humi állásokat kaphatna meg. Vagy, egész egyszerűen fogja magát és külföldön próbál szerencsét, ahol némi nyelvtudással már van rá esély hogy azonnal el tud helyezkedni, és az itthoni minimálbér néhányszorosáért máris mosogathat, pizzafutárkodhat, takaríthat egy szállodában és hasonló melókban gürcölhet. Teszi ezt mégis lelkesen, mert bár jó eséllyel a belét is kidolgozza heti 6 nap, mégis azt látja, hogy 2 hónap alatt máris marad a zsebében egy kis félretett pénz. Ha mégis a tanulás mellett dönt, szintén melózhat egyetem mellett, de főleg csak diákmunkákra van esélye: gyár, McDonalds, szórólapozás, hostesskedés, és ezekből talán nullára ki tudja hozni egy hónapját, de nem marad keret se szórakozásra, se spórolásra. Úgy dönt, nem fog nyomorogni egy diplomáért, és elköltözik.

Ultra Viola ezzel szemben egy mázlista, mert gondoskodó szülei ki tudja milyen véráldozatok árán / szerencsével meglepik őt egy lakással, így máris van hol laknia érettségi után. Viola szorgalmának köszönhetően bejut egy államilag finanszírozott nappali képzésre, amit becsülettel elvégez, és friss diplomásként abban a csodálatos helyzetben találja magát, hogy némi keresgélés után viszonylag normális munkához jut, tegyük fel hogy egy külföldi multinál, ami minimálbér feletti fizetést jelent, extra Cafetéria juttatásokkal, 8-4-ig munkaidővel. Örömmel veti bele magát a munkába, kifizetődőnek érzi a tanulással töltött éveket, lakbérre sem kell költenie, jut a fizetéséből egy-egy mozira, új ruhára, belföldi utazásra.

Igen ám, de Viola egy idő után azt veszi észre, hogy hiába dolgozik már egy éve a multinál, hiába a saját lakás, komolyabb célokat nem tud kitűzni maga elé, mert a havi 20-30ezer forintnyi spórolt pénze igazán nem elég semmire. Előrelátóan fizet magának nyugdíjpénztárat is, Fundamentát is kötött havi 10.000 forinttal mert ki tudja, mire lesz még jó, évi egy külföldi kiruccanás is pont belefér a barátnőkkel, de nem tud venni magának egy saját autót vagy új nyílászárókat, mert arra már nincs keret. Kezd megkeseredni, mert mindeközben azt látja, hogy Gipsz Jakab a kis érettségijével már másodjára utazik Spanyolországba egy éven belül és időközben a kinti keresetéből egy kis autót is vett magának. Viola nem érti hogy lehet az, hogy ő a normális fizetésével, a saját lakásában miért nem halad voltaképp egyről a kettőre, míg közben a kissé link Jakab egy szimpla érettségivel már helyettes menedzser pozícióba küzdötte fel magát és szemmel láthatóan tud félretenni hosszabb távú céljaira. Viola gondol egy merészet, és egyik (-szintén külföldön dolgozó) barátjának javaslatára felturbózott önéletrajzával a kezében jelentkezik pár külföldi céghez. Mit ad isten, az egyik helyről felhívják, néhány napon belül túl van egy sikeres Skype interjún, és a cég invitálására két héten belül már egy másik országban igazgatja a szoknyáját egy multi HR-es irodájában. Mivel fiatal, ambíciózus és van munkatapasztalata, a nyelvtudását látva fel is veszik, és ő félve az ismeretlentől, de izgatottan mond igent az új állásajánlatra. Itthoni lakását meghirdeti albérletnek, összecsomagolja eddigi életét és belevág az ismeretlenbe. Két hónap után pedig azon kapja magát, hogy repjegyet vesz magának egy milánói hétvégére ahová elkísérik újdonsült barátai.

Mindeközben Gipsz Jakab egyre jobban rákap a pénz ízére, és a diploma már csak halvány emlék számára. Dolgozik, nem is keveset, sokszor túlórázik, de ez kifizetődő, mert előléptetik és mosogatás helyett már ő tanítja be az új kollégákat, és a fizetése is növekszik. Nem csak a családját tudja támogatni anyagilag, már neki is van a számláján annyi félretett pénz, amennyiről ezidáig nem is álmodott. Igaz, egy lakásra nem elég, de őt már a tudat is megnyugtatja hogy volt értelme meglépni a költözést. Fáj a szíve az otthon hagyott barátokért, de kárpótolja hogy nem kell naponta azon agyalnia, miből fog megélni egy hét múlva. Magyarországon maradt barátaitól rendszerint azt hallja, hogy a fizetésükből elvegetálnak, óvatoskodva élik a kis életüket és szépen sorban belecsúsznak kisebb-nagyobb hitelekbe, míg ő ezt a verziót csak hírből ismeri és lassan de biztosan kezd megelégedni a külföldi furcsa ízekkel az otthoni húsleves jól megszokott aromája helyett.

Viola nagyjából egy év után azon kapja magát, hogy jó lenne hazatérni, mert bár szereti az új munkahelyét, csak hazahúzza a szíve, így tájékozódni kezd, mihez kezdhetne itthon. A külföldi munkatapasztalat jól cseng és fel is vennék pár helyre, de olyan összegekért, amiknek a hallatára is kiveri a víz. Ezért diplomázott? Ezért húzott le ennyi időt egy idegen helyen hogy utána "aprópénzért" hazaköltözzön? Meghányja - veti magában a dolgot és arra jut, hogy már nem képes elengedni azt a stabil életszínvonalat, amit felépített magának a külföldi tartózkodása során. Szülei bánatosan veszik tudomásul egyszem lányuk döntését, de azért titkon büszkék rá és a rokonoknak minden alkalommal kihangsúlyozzák, hogy Viola mennyit keres és milyen büszkék rá amiért az életét ilyen szépen felépítette. Jakab szülei szintén lemondóan veszik tudomásul hogy gyermekük már soha nem fog továbbtanulni, de ezt vele nem éreztetik, mert olyan rendes gyermek, minden hónapban segíti őket hazaküldött pénzzel és látják mennyire jól elboldogul abban a másik országban.

Tanulság? Nincs tanulság, ez csak két szemléltető példa volt, amelyeknek ugyanaz a vége: se Jakab, se Viola nem akar hazajönni nyomorogni. Mert van aki nyomorog, egy harmadik személy, Rabsz Olga, aki kínkeservesen küzd a magyarországi életben maradásért, a "hülyéje" még gyereket is vállal (de csak egyet, mert többre már tényleg nem futná), idősödő szüleit próbálja segíteni miközben neki is épp elég a felszínen maradnia, és a párjával már azt is szórakozásnak veszik, ha gyereknapon az állatkertig eljutnak a kicsivel. Bármennyit dolgozik, hónap végére mindig szoros a nadrágszíj és az albérletet kifizetni is egyre kínkeservesebb. Már fejből tudja melyik turiban mikor van leárazás, és a TESCO-ban mindig áttúrja a közeli lejáratú termékek polcát, hátha rátalál valami használhatóra. Autó? Ugyan. Volt egy tizenöt éves Suzukijuk, de múlt télen lerobbant, javításra már nem futotta, így leadták egy kereskedésben aprópénzért - azóta tömegközlekednek. Mindig látja a csekkeken hogy a rezsicsökkentésnek hála milyen sokat spóroltak, bár érezni azért nem érzik, de már maga a tudat is felemelő... Ha a gyerek beteg, inkább ő marad vele otthon táppénzen mert a férje mégis csak többet keres, és a főnöke nyomatékosan közölte vele hogy jó lenne ha nem hiányozna a munkából, mert mindig van valaki más a helyére. Így éldegélnek csendesen, csak semmi ugrálás, "egészség legyen, a többi nem számít". Néha azért titkon rápillant Jakab meg Viola képeire Facebookon, és azon morfondírozik szomorkásan, ő vajon hol rontotta el ennyire az életét?...

A londoni metrón vágott arcon egy reklám: "Senkinek nem lenne szabad egyedül lennie karácsonykor." (Elég ramaty magyar fordítás, angolul sokkal egyértelműbb a szójáték: No one should have no one at Christmas.) Üldögél egyedül egy nénike a kis fakórózsaszín kardigánjában, ugyanolyan rószaszínű papírkoronával a fején, csak egy üres kép és a fentebbi szöveg. Nyeltem egyet. Sokan egyedül töltik az ünnepeket. A hétköznapokat is. Az egyedüllét deprimáló. És a társas magány? mikor úgy érezzük, nincs aki meghallgasson vagy segítsen?...

Két közeli ismerősöm is úgy döntött mostanában, hogy sok ez az egész neki. Gyógyszer. Sok. Mindketten túlélték. Mit lehet ilyenkor mondani? Hogy sajnálom? Hajukra kenhetik...Mi kívülállók észre se vettük.  Egy ilyen hír után csak állok, nézek ki a fejemből, beugranak statisztikák, papírízűek; Európában az élbojban vagyunk öngyilkosságot tekintve, főleg a 15-29 éves korosztály körében. Kamaszok. Fiatal felnőttek. Még nem elég edzettek, még nincs elég kéreg a szívükön, még nem tanulták meg hogy a túléléshez kell egyfajta ignorancia. De ahogy felfogom hogy ez a statisztika ugyanolyan hús-vér emberekből tevődik össze, mint ők ketten, összeszorul a gyomrom, megmerevedek. 

A pszichiátria egy undok, gusztustalan hely. Jobb esetben van, aki emberséges a bekerülttel. Rosszabb esetben filmbe illő bánásmód és ellátás. (Már ha annak lehet nevezni...) Volt hozzá szerencsém, tudom. Segít-e? Egy labilis, összerázódott lelkületű embernek semmiképp; még egy kiegyensúlyozottnak is erős lenne. Persze, biztosan van kivétel, mindig van. De a pszichiátrián is tudni kellene különbséget tenni az agresszív, ön-és közveszélyes, meg a (csak) önveszélyes emberek  közt. Pedig a fizikális vagy a szóbeli bántás kijut mindkettő típusnak.

Jönnek az ünnepek, állítólag ilyenkor megugrik az öngyilkosságok száma. Utánaolvastam és úgy tűnik hogy ez csak egy média által túlfújt hangzatos lufi, voltaképp nem akarnak többen véget vetni az életüknek mint az év egyéb másik szakában. Az biztos, hogy hajlamosak vagyunk nagy reményekkel tekinteni erre az időszakra, várunk valamire, változásra, valami ünnepibbre, több kedvességre, ki tudja. Ami persze legtöbbször nem jön el, stresszes lesz a készülődés, rosszabbul viseljük ha becsúszik egy nem várt fordulat.

Hogy mit akartam ezzel az egésszel elmondani? Ha már jön a karácsony, ne csak az ajándékvásárláson törjük a fejünket. Néhány jó szó, érdeklődő kérdés, pár perc hallgatás bárkinek jól jöhet. Még ha nem is mutatja az illető hogy szüksége lenne egy kis törődésre. Írhatnék ide segélyvonal számot, de nem teszem; a személyes interakció többet jelent. Idén akár kedvesek is lehetnénk egymással. És nem csak a karácsony miatt.

Képek forrása: www.ageuk.org.uk, jakubmarian.com, kerdezze.com, static.origos.hu, napiboldogsag.com

Egy újabb DM boxos poszt...Fortuna kegyes volt hozzám és októberben hozzájutottam a DM őszi varázsdobozához; azért írom hogy "varázs", mert ár-érték arányban ez az összeállítás toronymagasan nyerte az idei kört a Pixiboxhoz képest. Minden benne lévő dolognak nagyon örültem, és a termékek egyenkénti árát tekintve nagyon-nagyon jó vételnek bizonyult a 2999Ft-os átvételi ár. Maga a csomagolás ismét tetszetős lett, fiatalos és szép a grafikája.

Szokásos "nagy doboz-kis doboz-hungarocell töltőanyag" koncept, amit mondjuk nem teljesen értek mert túl sok csomagolóanyag feleslegesen, bár én mindig újrahasználom a dobozokat szóval ezeknek is lesz helye.

A galériára kattintva pedig nézzük is a tartalmat!

A DM időközben újított és mostantól már tematikus dobozokat állít össze, legutóbb például 4 félére lehetett nevezni: konyhai amiben különleges/ bio termékek voltak, tiniknek szánt doboz főleg sminkcuccokkal, egy válogatás a hajukra kényeseknek, és egy érzékeny bőrűeknek összeállított csomag. Sajnos most nem volt szerencsém pedig nagyon pályáztam egy konyhatündér pakkra, talán majd legközelebb.

Úgy érzed befuccsolt a kapcsolatod pedig te mindent megtettél? Erődön felül próbálkozol, mégsem látod párod arcán a kitörő lelkesedést? Mosoly helyett szájhúzgálást kapsz? Lehet hogy rosszul szereted őt! Íme a kulcs a megoldáshoz!

Válásoknál gyakran "kibékíthetetlen ellentétekre" hivatkozva írják alá a papírokat az egykor boldog házasok; de ez vajon mit takar pontosan? Szertehagyott szennyes ruhát, átitalozott estéket, szúrós megjegyzéseket? Mindenki mástól sokall be - és mindenkit más tesz boldoggá... Ha érteni akarjuk párunkat és tudni akarjuk mi a cselekvéseinek mozgatórugója, először tudnunk kell, melyik szeretetnyelvet beszéli.

5 nyelvet különböztet meg a szakirodalom, melyek a következők:

1. Elismerő szavak
2. Minőségi idő
3. Ajándékozás
4. Szívességek
5. Testi érintés

Egy egyszerű példán keresztül levezetem hogy érthetőbb legyen (akasztják a hóhért...): én rendre elmosogattam, tiszta ruha a szekrényben, ragyogó lakás, pontosan betartott határidők, mégsem éreztem hogy a pasim ezt értékelné. Persze, persze, örült ő ezeknek, de sosem dobta el az agyát. Ő mindig meglepett valami aprósággal, jutott minden napra egy nagy ölelés meg egy "de jól nézel ki", pedig én jobban örültem volna ha kiviszi néha a szemetet és nem hajigálja szanaszét a cuccait. Egyre nyűgösebbek voltunk egymás mellett, mint két durcás kisgyerek. Aztán meglepett barátnőm egy könyvvel, ami közérthetően megfogalmazta a fentebb említett 5 szeretetnyelvet. Már a könyv elején éreztem hogy nagyon nem ugyanazok a dolgok tesznek bennünket boldoggá, úgymond "üres a szeretettankunk". A könyv végén lévő tesztet kitöltve aztán egyértelművé vált hogy olyasmivel akartuk egymást felvidítani aminek voltaképpen mi örültünk volna.

Az egyes nyelvek rövid áttekintése konyhanyelven:

1.) Elismerő szavak: dicséret lépten-nyomon! Elmosta a bögréjét kávézás után? "Drágám, köszönöm hogy nem hagytad a bögrédet kávésan az asztalon!" Lehajtotta a wc deszkát? "Annyira figyelmes vagy amiért nem hagytad felhajtva!" Lemosatta a kocsit? "Köszönöm hogy elvitted az autót a mosóba, nagyon szép tiszta lett!" Aki az elismerő szavakra szomjazik, annak mindig szüksége van a pozitív visszacsatolásra, még az apróságok miatt is amit mi esetleg természetesnek vélünk.

2.) Minőségi idő: állandóan dolgozunk, ételt teszünk az asztalra, befizetve az összes számla, mégis úgy érezzük hogy a másik ezt nem értékeli kellőképpen és mindenre csak lefitymálóan legyint? Kérdezzük meg önmagunktól: mikor töltöttünk vele utoljára kettesben úgy időt, hogy nem rohantunk, nem böngésztük a mobilunkat, csak őrá fordítottuk a teljes figyelmünket? Akinek a minőségi idő a mindene, az ugyanolyan boldogtalan marad kacsalábon forgó palotában is - mert mi nem vagyunk ott vele hogy ezt megosszuk és hiányolja a figyelmünket.

3.) Ajándékozás: nem csak nagy értékű ajándéktárgyakra kell gondolni ebben az esetben. Egy csoki, egy kavics amit séta közben tettünk zsebre, egy újságkivágás a kedvenc együtteséről - olyan dolgok, tárgyak, amik jelzik a párunknak hogy fontos nekünk, amikor nincs velünk mi akkor is gondolunk rá. Anyagi kerettől függően persze lehet emelni a tétet, de legtöbbször nem maga az ajándék ára szabja meg az értékét.

4.) Szívesség: befizette helyettünk a csekkeket? Megsétáltatta a kutyát reggel 6-kor szakadó esőben? Vagy csak egy vacsorára rendelt pizza hogy ne kelljen főzni...Olyan jól tud esni mikor valaki elvégzi helyettünk a tornyosuló feladatokat. A szívesség nyelvét beszélő emberek könnyedén lekenyerezhetőek minden alkalommal mikor egy-egy terhet leveszünk a vállukról.

5.) Testi érintés: igenis kell a nap végén az az ölelés. Egy puszi reggel munkába indulás előtt. Egy kézsimítás sorban állás közben. Talpmasszázs este a hosszú nap után. És persze jó nagy összebújások... Nem nehéz kitalálni, hogy a férfiak nagy részét mozgatja a fizikai kontaktus és elsősorban nem az élére vasalt háztartástól dobják el az agyukat. :)

Persze a kapcsolatok sok-sooook energiabefektetést igényelnek; olyan ez mint egy soha véget nem érő munka. De ezzel legalább érdemes foglalkoznunk, mert a siker átütő lehet. Íme egy link a teszthez, bárki elvégezheti pár perc alatt és a kiértékelés is egyből kéznél van: 

http://www.egeszsegpenztar.hu/Media/Default/DocGalleries/Egyeb/Szeretetnyelv_teszt.pdf

A poszt alapjául Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó "Az 5 szeretetnyelv" című könyve szolgált melyet 1992-ben írt.

Képek: amasikvilag.hu, weheartit.com, uncommonhelp.me, Pinterest, marieclaire.com, ibtimes.co.uk, dreamstime.com

Lehetőséget kaptam a Lenor új, innovatív termékének tesztelésére az Everydayme oldal jóvoltából, lássuk mi a helyzet ezzel az újdonsággal!

Kezdjük az alapoknál: ez nem öblítő de illatosít, az ígéret szerint 12 héten át tartó frissességet biztosít (*apró betűs rész: szekrényben való tárolás közben). Nos, ezt sajnos már most cáfolnom kell: ha esetleg a ruhák közé szórnám, talán tényleg igaz lenne, egyébként viszont nem. Adnék egy erős hónapot 12 hét helyett, de ennyi.

Aztán: ezek a kis szappanszerű gyöngyök 9x több illatanyagot tartalmaznak a tájékoztató szerint, mint a hagyományos Lenor öblítők. Ezt nem tudom megítélni, de az tuti hogy nagyon erős az illatuk, és tenyérbe öntve hamar olvadni kezdenek a kéz melegétől. 

Kiszerelés: 275gr, amit ízlés szerinti mennyiségben adagolhatunk közvetlenül a mosógép dobba öntve már a mosás megkezdése előtt. Ha intenzívebb illatra vágyunk, többet, ha spórolós skótok vagyunk, kevesebbet. (Halkan megjegyzem hogy a második esetben valószínűleg meg sem vesszük a terméket, ugyanis ajánlott fogyasztói ára 1999Ft, amit a magyar piaci viszonyokat tekintve kissé túlárazottnak érzek és a környezetemben mások is osztják eme véleményemet.)

Elérhető illatok: tesztelésre a "Fresh" fantázianevű verziót kaptam, ami egy szappanos, tiszta, vizes illat némi lágy virágos utóérzettel, olyan "tiszta lakás" hangulatot áraszt. Vettem egy "Bliss" kiadást is, ami édes, csajos, virágos, nekem jobban is tetszik az illata, és van a "Lavish" ami egy parfüm-jellegű krémes illat barackkal és rózsával a leírás szerint. Külföldön már lehet kapni 2 további illatot is: a zöld kupakos "Uplift" földes-vaníliás nyugtató illat, a piros kupaos "Spring" pedig nem tudom milyen, mert nem találtam róla leírást. 

Ami nagyon pozitív:

• az illata isteni
• kényelmes & könnyű adagolni
• nem túl szennyezett ruhák esetében valóban egész lakást elárasztó kellemes illatot biztosít

Ami negatívum:

• az ára
• az igazán koszos ruhaneműk nem veszik át az illatát hosszantartóan
• a valóban kirobbanó illathoz soooooookat kell adagolni a mosáshoz

Kaptam olyan ötletet is a felhasználására, miszerint szőnyegre kiszórva és onnan némi várakozást követően felporszívózva a szőnyegnek is jó illata lesz, felfrissül. Vagy szaténzsákocskába szórva és a szekrénybe akasztva illatosítja a ruhákat.

Próbáltam folyékony és por mosószerrel együtt is (Ariel), de nem vettem észre különbséget. Mosódió mellé használva talán jobban lehet érezni mivel annak alapból semleges szaga van így a gyöngyök jobban tudnak érvényesülni, de azért lássuk be, nem az az általános hogy minden háztartásban mosódiót használnak. Kímélő vagy rövid mosás után jobban lehetett érezni a hatását, hosszabb, 60+ fokos meneteknél halványabb lett az utóhatás.

Babaruhákhoz is használtam és a gyerekem nem lett tőle se pöttyös, se csíkos, bár ezt embere válogatja szerintem. Kedvezményes áron biztosan fogok még venni mert úgy már nem sokkal kerül többe mint egy jó minőségű öblítőkoncentrátum és az illata miatt megkedveltem.

Értékelés:

• Illat: 5
• Ár: 2
• Tartósság: 3
• Használat:4