A londoni metrón vágott arcon egy reklám: "Senkinek nem lenne szabad egyedül lennie karácsonykor." (Elég ramaty magyar fordítás, angolul sokkal egyértelműbb a szójáték: No one should have no one at Christmas.) Üldögél egyedül egy nénike a kis fakórózsaszín kardigánjában, ugyanolyan rószaszínű papírkoronával a fején, csak egy üres kép és a fentebbi szöveg. Nyeltem egyet. Sokan egyedül töltik az ünnepeket. A hétköznapokat is. Az egyedüllét deprimáló. És a társas magány? mikor úgy érezzük, nincs aki meghallgasson vagy segítsen?...

Két közeli ismerősöm is úgy döntött mostanában, hogy sok ez az egész neki. Gyógyszer. Sok. Mindketten túlélték. Mit lehet ilyenkor mondani? Hogy sajnálom? Hajukra kenhetik...Mi kívülállók észre se vettük.  Egy ilyen hír után csak állok, nézek ki a fejemből, beugranak statisztikák, papírízűek; Európában az élbojban vagyunk öngyilkosságot tekintve, főleg a 15-29 éves korosztály körében. Kamaszok. Fiatal felnőttek. Még nem elég edzettek, még nincs elég kéreg a szívükön, még nem tanulták meg hogy a túléléshez kell egyfajta ignorancia. De ahogy felfogom hogy ez a statisztika ugyanolyan hús-vér emberekből tevődik össze, mint ők ketten, összeszorul a gyomrom, megmerevedek. 

A pszichiátria egy undok, gusztustalan hely. Jobb esetben van, aki emberséges a bekerülttel. Rosszabb esetben filmbe illő bánásmód és ellátás. (Már ha annak lehet nevezni...) Volt hozzá szerencsém, tudom. Segít-e? Egy labilis, összerázódott lelkületű embernek semmiképp; még egy kiegyensúlyozottnak is erős lenne. Persze, biztosan van kivétel, mindig van. De a pszichiátrián is tudni kellene különbséget tenni az agresszív, ön-és közveszélyes, meg a (csak) önveszélyes emberek  közt. Pedig a fizikális vagy a szóbeli bántás kijut mindkettő típusnak.

Jönnek az ünnepek, állítólag ilyenkor megugrik az öngyilkosságok száma. Utánaolvastam és úgy tűnik hogy ez csak egy média által túlfújt hangzatos lufi, voltaképp nem akarnak többen véget vetni az életüknek mint az év egyéb másik szakában. Az biztos, hogy hajlamosak vagyunk nagy reményekkel tekinteni erre az időszakra, várunk valamire, változásra, valami ünnepibbre, több kedvességre, ki tudja. Ami persze legtöbbször nem jön el, stresszes lesz a készülődés, rosszabbul viseljük ha becsúszik egy nem várt fordulat.

Hogy mit akartam ezzel az egésszel elmondani? Ha már jön a karácsony, ne csak az ajándékvásárláson törjük a fejünket. Néhány jó szó, érdeklődő kérdés, pár perc hallgatás bárkinek jól jöhet. Még ha nem is mutatja az illető hogy szüksége lenne egy kis törődésre. Írhatnék ide segélyvonal számot, de nem teszem; a személyes interakció többet jelent. Idén akár kedvesek is lehetnénk egymással. És nem csak a karácsony miatt.

Képek forrása: www.ageuk.org.uk, jakubmarian.com, kerdezze.com, static.origos.hu, napiboldogsag.com