Pár napja veszettül kívánom a vizes földet, de olyan szinten, hogy némi bűntudat árán elmajszoltam két ujjbegynyi göröngyöt a munkahelyem melletti földkupacból. (Nem részletezném, eldugott helyen van az iroda, nem kutya -és macskapisis kis dombocska ez, de mindegy is mit mondok, tuti van aki már ettől kiakadt. :D) Utánanéztem hogyan hívják ezt az étkezési zavart, mert emlékeztem hogy vannak akik furcsa/gusztustalan dolgok elfogyasztásában lelik örömüket - nos bingó, a picás betegek azok, akik vadabbnál-vadabb cuccokat esznek meg, úgymint vatta, kréta, haj, szappan, hintőpor, extrém esetben még ezektől sokkalta gusztustalanabbak is (mindenki fantáziájára bízom mik ezek...)

A pica utalhat konkrét ásványi anyag hiányra is, szóval újabb földgombóc helyett vas és cinktablettába folytom 'bánatom', azonban saját furcsaságomon felbuzdulva gyűjtöttem egy csokorra való érdekes szindrómát, melyek nem genetikailag öröklődőek vagy agyi sérülés hatására alakulnak ki, "csupán" pszichológiai kattanások az ezekben szenvedőknél. Egyik szokatlanabb, mint a másik...

Lima szindróma: a Stockholm-szindróma ellentettje, mikor a túszejtők kezdenek szimpátiát érezni fogvatartottjuk iránt. Nevét egy perui incidens után kapta; 1996.december 17-én kezdődött az a túszdráma melynek során a Túpac Amaru  Revolutionary movement  (MRTA) fegyveres csoport tagjai több száz magas rangú személyt ejtettek túszul a japán nagykövet, Morihisa Aoki estélyén. A túszok döntő többségét azonban hamarosan szabadon engedték. Ez a szindróma leggyakrabban azoknál lép fel, akik a túszoknak élelmet biztosítanak vagy ellátják esetleges sérüléseiket, és ezen gondoskodó cselekvések hatására empátiájuk erősödik a fogvatartottak iránt, ami tényleges gondoskodást idéz elő náluk, és ezáltal akár szabadon is bocsájtják elraboltjukat.

Münchhausen-szindróma: aki ebben szenved az valamilyen betegséget színlel, figyelemfelkeltés és együttérzés kicsikarása végett. A 'münchhausenesek' mindig terjedelmes kórelőzménnyel rendelkeznek, gyakran operációkat is kikönyörögnek maguknak alaposan betanult tünetegyüttesek összehazudozásával. 1951-ben Richard Asher endokrinológus adta a tünetegyüttesnek ezt a nevet a kismillió (-főleg kétes igazságtartalmú) történettel rendelkező Münchhuasen báró után szabadon.

Othello-szindróma: a beteges féltékenységben szenvedőkre használjuk. Neeem, nem csak a szimplán féltékeny természetűekre, hanem azokra, akik ténylegesen minden picurka momentumból a megcsalás tényét vonják le párjukkal kapcsolatosan. Shakespeare köztudottan féltékeny karakteréről, Othellóról kapta nevét, aki amúgy hűséges feleségét folyton gyanúsítgatta, ezáltal bolondot csinálva önmagából. A valóságban a legtöbb, ebben a kórképben szenvedő páciens férfi, és képesek pokollá tenni az általuk szeretett személy életét örökös kétkedésükkel.

Helfer szindróma: 'kényszeres segítés'  (a német 'Helfer', vagyis segítő szó után elnevezve), definiálása Wolfgang Schmidbauer pszichoanalitikus nevéhez fűződik. Elsősorban a segítő foglalkozásúakat (orvos, lelkész, szociális munkás) érintő jellegzetes tünetcsoport. Aki ebben a betegségben szenved, azért akar kényszeresen segíteni másoknak/ másokon akár akaratuk ellenére is, hogy ezzel a saját ingatag lelkiállapotát félresöpörve önmegvalósíthasson és ne kelljen tudomást vennie önnön problémáiról. Nagyon rosszul tűrik a visszautasítást, és sokszor nehéz diagnosztizálni őket, mivel környezetük szemében általában csupán jószándékú buzgómócsingnak tűnnek, akik mindig önfeláldozóan rohannak segíteni, holott csak ingadozó önértékelésüket kompenzálják folyamatosan. Azokkal szemben akik nem igénylik a segítségüket akár agressziót is tanúsíthatnak, ezért fontos felismerni a kórképet még időben.

Couvade-szindróma: pszichoszomatikus tünetcsoport mely terhes nőhöz közel állóknál, rendszerint az apánál alakul ki, a legáltalánosabb magyarázat szerint az anya és magzata iránt érzett aggódás váltja ki. Lényege hogy a szenvedő személy terhességi tüneteket kezd produkálni nemtől és fizikai állapottól függetlenül, mintha ő is várandós lenne. Nagyjából a szülésig/ gyermekágyi időszak végéig tart, alhasi fájdalmakkal, rendszeres hányingerrel, hangulatingazdozásokkal megspékelve. Előfordulási aránya 10-15% a terhes nők párjai körében.

"Messie-szindróma" avagy kényszeres gyűjtögetés: erről külön tévésorozat is készült már a TLC kábelcsatornán "Hoarding - élve eltemetve" címmel. Az alanyokat a hörcsöghöz hasonlítják ami túlzott mennyiségű élelmet halmoz fel magának - ezek a betegek képtelenek bármitől is megszabadulni, mindenhez görcsösen ragaszkodnak, és a saját életterük/ életminőségük rovására zsúfolnak össze mindenféle kacatot . Fizikális fájdalommal jár számukra ha akár csak szeméttől is, de meg kell válniuk, gyakran kleptomániával párosul furcsa mániájuk és minden apróságot képesek életük végéig őrizgetni. 

Nos, lehet elemezgetni a környezetünkben felbukkanó "csodabogarakat", vajon illik-e rájuk valamelyik meghökkentő betegség? Azért még nem kell a párunkat Othelló-szindrómásnak bélyegezni amiért érdekli ki hív minket az éjszaka közepén, mint ahogy nagyanyánk sem kényszeres gyűjtögető csak mert a 678. Herendi nippet veszi a vitrinbe. :D 

Az irodalomórák egyik mumusa a kötelező verselemzés (komolyan sosem értettem, miért kell elméleteket gyártani az okokról amiért egy mű keletkezett?) Mégis, József Attilának olyan sok könnyedén értelmezhető vagy inkább átélhető  verse van; talán azért mert mindet körbelengi egyfajta mélabú, amihez nem kell elemzés; érezhető ahogy átsüt a sorok közti réseken a búskomorság.

Mindig is őt tartottam legkedvesebb magyar költőmnek, főleg tragikus életútja ragadott magával. A toldott-foldott családi háttér, a penészes nélkülözés, szuicid hajlama és sorozatosan megszenvedett küzdelmei saját életével - mind csak az empátiámat nőttelte irányába. A krisztusi kort sem élte meg, oly fiatalon dobta el hátralévő éveit. Anyák napján 'Mama' című verse garantáltan könnyfakasztó, azt is mind tudjuk hogy az egyetem "fura ura" Holger Antal volt, és Balatonszárszó sem csak egy szimpla település a magyar tenger partján. Míg Adyt mindig is akaratos, konok és élvhajhász embernek tartottam életútja és művei alapján, József Attiláról egy kidobott, megvert kutya képe ugrott be elsőnek akárhányszor felbukkant irodalomórákon, pedig volt ő kommunista mozgalmi személy, durva hangvétellel Babitsot kritizáló sértett felnőtt és pszichoanalízisre járó nyughatatlan neurotikus is. 

Versei szerves részét teszik ki a magyar irodalmi tananyagnak, én most pár kevésbé ismert darabot válogattam össze. A 'Reménytelenül' az egyetlen ismertebb kakukktojás, de nem hagyhattam ki. Nem kell utálni a költészetet csak mert kötelező tanulni róla, ez a pár vers őszi aláfestés és tisztelgésem Attila előtt., valamint az október 10-i Olvasás Éjszakájára hangolódás a magam módján.

BOLYONGOK

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.

Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.

Merre nincs csillagfény - arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.

HANGYA

A bábok között elaludt a hangya.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.

Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.

Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza,
erősen beborult - -

A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

SOK GONDOM KÖZT

Sok gomdom közt veled vesződöm,
bóbiskós szántón mérgelődöm
s harmatos, dobogó dombokon
szememre húzom a kalapom.

Hosszúkat lépek s keserülvén
legelgető borjak közt ülvén
orrocskájuk is téged idéz
s rózsás csülkökkel szivembe lépsz.

Zsákom rádobom a bokorra,
bottal ütök a virágokra,
ordítok, ha szól a billegő,
a folyóig szenved a mező.

Ha kerülsz, ne kerülj el messze,
köténykéd lennék, ne tépj össze,
dalocskád lennék, ne hallgass el,
kenyérkéd leszek, ne taposs el.

CSEND

Riasztó, mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan -
Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember

Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom - kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó, ha ver és nincsen vége.

Úgy érzem, mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,

De fülemet betömte. - Ó, mi vár még
Reám, ki immár néma, hangtalan.
- Fejem lehajtva megadom magam.

DM hívő vagyok: értelmes akcióik vannak, széles a termékpalettájuk és a saját márkás termékeikkel is meg vagyok elégedve. Mikor pár hete meghirdették az őszi "Kedvencek" csomag nyerési lehetőségét, tűkön ülve meditáltam a számítógépet bámulva a regisztrációs 11 óra előtt; 1000 csomagnak kerestek gazdát 2990,- Ft-os kedvezményes vásárlási áron. 11 óra, rendszer  többször lefagy, hideg ráz a versenyláztól, mire végül páromnak sikerült a munkahelyéről beregisztrálnia. Feszült várakozás.

Email 2 héttel később: gratulálnak, megnyertem a lehetőséget, mehetek 09.30-tól a kis dobozkámért. Örültem-e? Naná! Tegnap délután munka után sprinteltem átvenni a pakkomat (Nyilas Misi pakkot kapott, juhééé! ) Aztán rongyolás haza és mint egy kisgyerek a szülinapján, bontogatás. Katt a galériára a részletes tartalomleírásért! 

Kedves DM, kitettetek magatokért, újfent meggyőztetek egy ilyen kritikus embert, mint én. Ha lesz ilyen lehetőség legközelebb, ismét keresztbe tett ujjakkal fogok drukkolni magamnak a lehetőségért. :) Köszönöm még egyszer, ismét sikerült a (már eddig is betonbiztos) bizalmamat erősítenetek felétek.  Remélem legközelebb még több hozzám hasonló lelkes vásárlótoknak biztosítotok lehetőséget a termékek kedvezményes kipróbálására! :)

Igen, tudom hogy nem arctalan massza dolgozik ott, élő, hús-vér, alulfizetett emberek, középkori körülmények közt, stb stb. Én is orvosira akartam járni anno, csak épp olyan sokba került volna, hogy az életben nem tudom kifziteni még a tankönyveket sem úgy, hogy közben a családom lakáshitelét is törlesztgessem egy Mekis fizetésből. Sajnálom hogy ez a szektor ilyen vacakul működik Magyarországon, együttérzés letudva. DE!

Alapvetően igyekszem nagy ívben elkerülni még a háziorvost is, néhány évente egyszer ha elkeveredek hozzá, akkor is csak valami hivatalos dolog miatt, egyébként inkább megdöglök otthon csendben mintsem végig kellene járjak egy kanosszajárást csak azért, mert uram bocsá' betegnek mertem lenni. Ez a taktika mindeddig pöpecül működött is, magán fogorvos (szerencsére csak az éves 'ránézek-minden oké' vizitek'), magán nőgyógyász 7 éve (egy kisebb vagyont hagytam már nála, de bánom is én ha ebből viszi nyaralni a családot, meg vagyok vele elégedve és istencsászár orvos aki érti a dolgát), ezen kívül meg anyám full pacsiban van a patikusnővel az utca végén, akivel mindig lehet boltolni valami vény nélküli csodaszert ha nyűgünk van. Pont. Csak hát ez a terhességesdi... Öcsém, ha tudtam volna hogy ez ekkora szopóroller, kétszer átgondolom hogy kell-e nekem ez a cirkusz???

Kezdetben ugyebár szorongattam párás szemmel a két csíkos tesztet, apuka felhív, juhé, szülők leszünk, 5 perc sokk hogy akkor most mi lesz. És tényleg, mi lesz??? Egyszeri lányként, informatikus szférából, internet felpattint: valakinek hivatalból meg kell állapítania hogy nem egy dinnyemagot nyeltem le hanem a saját gyermekemet, mint Kronosz. Nem titok hogy Debrecenben élek, itt van két nagy kórház is; én mentem oda ahol tudtam hogy van egy időpontfoglalás nélküli ambulancia terheseknek - gondoltam kora reggel beugrok, leláttamoznak, aztán kapok valami további instrukciót. Így is lett, apukát kézenfogva betipegtünk, kedves doktorbácsi gratulált, dinnyemag valóban gyermekké változott, kaptam egy papírt és pá. 

Aha, és most akkor hova tovább? Kéne valami terhesgondozási kiskönyv, de azt ott nem adtak. Átmentem a másik kórházba, pislogok szépen hogy segítsenek, első poronyt, lövésem nincs mi a teendő. Első kérdés: időpontom van? Nincs. Menjek vissza időponttal. Nyeltem, visszamentem.  Ők is megállapították hogy aha, valóban gyerek, gratulálnak, pá. Senki nem mondta egy vak hanggal sem, hogy mondjuk keressem ki az Arany Oldalakból a helyileg illetékes védőnőt, vagy válasszak egy orvost, ne adj' isten ezeket a kötelező köröket fussam le 13.hétig különben irgum-burgum. Anyámmal ketten kihámoztuk hogy védőnő kellene, nagy nehezen találtam egy nevet és bejelentkeztem hozzá. Már akkor sem értettem, miért nem képes senki 3 tőmondatban vázolni hogy mégis hova kellene forduljak és mit kellene csináljak hivatalosan hogy felvegyenek a rendszerbe mint regisztrált várandós nőt. 

Szerencsémre épp elcsíptem a 13.hetet a védőnőnél, és ő még jó fej is volt (ami elég egyedi dolog történetemben, hála neki utólag is), útba igazított hogy jelentkezzek be a nődokinál. A körzetes nőgyógyász egy igazi seggarc, ismertem már régebbről, egy nagyon csúnya műtétet 'köszönhetek' neki mert anno szart magasról a panaszaimra és a trehánysága miatt sos-ben kellett megműtsenek - nagy élmény volt konstatálni hogy ehhez a gyökérhez kell terhesgondozásra járnom hogy meglegyenek a pecsétek a terhességi gyermekágyi segélyhez ésatöbbi. (Akkor döntöttem el hogy lakcímet változtatok bármi áron, csak ne hozzá kelljen járnom. Időközben ezt is kipipáltuk.) Jött a lista, hogy ide menjek, oda menjek, ultrahang (addigra már csináltak vagy hármat de nem baj, kell még egy mert a másik kórházét el se fogadják, és a másodikon nem volt valami igazoló pecsét), jött a lebaszás hogy miért nem mentem hamarabb, mindezeket a köröket persze munkaidőben futottam le. Tisztázzuk: bár ma a munkáltató köteles a kismamát munkaidőben elengedni a kötelező vizsgálatokra és emiatt nem túlóráztathat, se nem különböztethet meg hátrányosan, én alapvetően szívesen járok be dolgozni, sok a munkám, nincs aki megcsinálja helyettem, és marhára bosszant ha 3-4 órákat kell ülnöm a terhesgondozáson még időponttal is, mert a munkaidőmből megy el. Pedig ez a standard: eddig még mindig csúszás volt, és nem 20 percek hanem inkább órák - csak akkor nem értem hogy mi a bánatnak KÖTELEZŐ időpontot kérnem a vérvételen kívül MINDENHEZ, ha úgyse hívnak be akkor??? De ha meg nincs időpontom, akkor fel is út-le is út, hogy képzelem hogy majd ők foglalkoznak velem, kérjek időpontot és jöjjek vissza?! (Vicc: múltkor október végére akartak behívni a kötelező terhesgondozásra; mondtam hogy de terhes vagyok és számítanak a hetek a vizsgálatok szempontjából, az már addigra későn lesz - nem baj, hamarabb nincs időpont az orvosomhoz.... :D )

Ezt játszom április óta, többször agyvérzést kaptam, senkinek nem drága a munkaidőm, pedig nem hobbiból járok a kiskönyvemmel pecsétekért, és hogy miért nem csináltam végig magánorvosnál? Bosszantónak tartom, hogy fizeti utánam a munkáltatóm a TB járulékot évek óta, és ehhez képest nem kapok érte egy normális szolgáltatást. Kérdezte haverom, hogy mennyi pénzt adok az orvosnak, védőnőnek, stb? Mondom pénzt? Milyen pénzt? Már miért adnék? Muszájból járok a vizsgálatokra fizetett TB-vel; nem fogok perkálni. Hja, akkor ne csodálkozzak hogy bunkóznak velem... Szokás csúsztatni pár ezrest pluszba. Aha, na persze. Nem fogok. Elvből, sem. Az a másik része a dolgoknak, hogy akárhányszor megyek, valamiért mindig lebasznak: miért akkor mentem, hol van az iksz papírom, miért nem voltam még a nemtudomhol, már kellett volna vizeletmintát adnom, kérjek másik időpontot, de akkora pont nincsen, hát de szóljak hogy munkahelyről jöttem és adnak igazolást, várjak a soromra mert mások hamarabb itt voltak, ha időközben elköltöztem akkor most biztosan hozzájuk tartozok?, hol a véreredményem? ja hogy az előző orvosomnak lett elküldve, stb stb stb. Szóval meguntam. 

Ma törvényi előírás szerint 4 db pecsét szükséges a terhesgondozási kiskönyvbe kötelezően ahhoz hogy a kismama jogosult legyen támogatásokra szülés után. A védőnő OPCIONÁLIS és én le is pattintottam az újat, mert szimplán hülye (odahívott úgy terhesgondozásra, hogy az új orvosom közben nyaralni volt, és néztek rám mint borjú az újkapura, hogy nem szólt a védőnőm hogy ne jöjjek? Nem ba+, nem szólt.Likvidáltuk.) Nem értem, miért nincs egy átlátható és logikus rendszer a terhesgondozásra (lehet csak itt Debrecenben ilyen nyűgös ez a dolog?...), miért kell ennyit gorombáskodni, főleg ha meg merem említeni hogy drága a munkaidőm, mert nem áll szándékomban megpattanni táppénzre már 4 hónapos terhesen; miért van az hogy úgy néznek rám mint a véres rongyra mikor nem ugrok egyből örömömben plafonig egy újabb vizsgálat hallatán, miért nem inkább értelmes dolgokra szűrik a kismamákat mint pl. STD betegségek ('Sexually Transmitted Diseases' = szexuális úton terjedő betegségek) ahelyett hogy reggel éhgyomorra 75gr (!!!) glükózt kellett meginnom 5 fiola vér levétele után amitől elhánytam magamat, és még sorolhatnám. Mindig az jut eszembe, amit anyám mondott: ő egyszer volt velem ultrahangon meg kétszer vérvételen, és pá. Megszülettem, itt vagyok, kutya bajom nem volt. Persze, persze, modernizáció az orvostudományban, shallala... hagyjuk már. Azt vettem észre hogy akinél kiszűrnek magzati korban valami maradandó betegséget, nagyrészt továbbra is megtartják a gyereküket. Mert az övék, mert így döntenek, ki tudja. Pont. 

Biztosan fogok kapni hideget-meleget mert ez egy ilyen téma, szóval már ugyan mindegy ha leírom: innentől kezdve teszek az állami terhesgondozásra, megvannak a pecsétkéim. Van időpontom 32 hetes ultrahangra a saját dokimnál, a kórházban ahol dolgozik napközben ingyen megcsinálják, és ő se kér érte pluszpénzt. Igen, egy rakat lóvét fog kapni a szülésért, mert nekem ennyit megér hogy biztonságban érezhetem magamat és a Picúrt a kezei közt. Összesen eddig vagy 7 kilót híztam 7 hónap alatt, és nem azért mert beképzelt, felelőtlen fitness anyuka vagyok, hanem mert terhesség előtt aktívan és sokat sportoltam, és most is odafigyelek a normális kajálásra hogy ne hízzak bálnára. Lehet rám köpködni, lehet szidni amiért az egészségügyet meg mertem szólni, de egy biztos: a kapitalizmusban, amiben itt jelenleg élünk, ez úgy működik, hogy fizetek egy szolgáltatásért, amit megkapok, és le van tudva - ha pedig nem megfelelő a szolgáltatás színvonala, reklamálok. Profitra hajt mindenki, nyilván a magánorvosom több pénzért többet foglalkozik velem, de jelenleg úgy érzem, hogy az állami TB járulékért főleg csak keserűséget kapok ellátás helyett - és ez így mocskosul nincsen rendben. 

Utolsó szó jogán: köszönetem a debreceni Kenézy Kórház kirendelt belgyógyászati részlegén dolgozóknak az OTI-ban, mert mindeddig csak ők voltak velem kedvesek, mosolygósak, segítőkészek és EMBERIEK. Dr.Krasznai Zoárdnak meg csak a szokásos hálám és áldom a sorsomat hogy egy ilyen, emberileg és szakmailag hibátlan szülész-nőgyógyászt sikerült találjak.

(Fotók: tumblr, pinterest, m.cdn.blog.hu, flickr)

Fehér ruha, harangzúgás, galambok, "boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak". Ez a kötelező mesei elem, vágod? És a nők bekajálják. Tudom, mert egyszer még én is meginogtam hogy márpedig nekem esküvő KELL, de azóta sikeresen kipihentem magamból ezt a téveszmét. Millió pro és kontra, van aki szerint ez hagyomány és az örök összetartozás jelképe, mások szerint sok hűhó egy darab papírért ami felesleges.

Sosem voltam házasságpárti, de ez nem jelenti azt hogy nem értem meg azon nőtársaimat, akik vágynak rá, tervezgetik, készülődnek hosszú időn keresztül: ha jól csinálják, van egy utánozhatatlan hangulata és az emelkedettsége bárkit magával ragad. Az más kérdés, hogy ehhez partner is kell, minden tekintetben: egyrészt kikényszeríteni egy lánykérést nőként: hát, gusztustalan dolog, de mondjuk 8 (9, 10...) évnyi együttélés után meg tudom érteni, másrészt nem elég ha a pasi felteszi a nagy kérdést, még meg is kell szervezni a hacacárét - bár ehhez a nőstények sokszor csak biodekornak használják a pasikat (és ebben egyetértünk a környezetemben lévő srácokkal). :D Volt erről a felhajtásról egy műsor a TLC kábelcsatornán, a címe 'Bridezilla' volt (magyarul kábé 'Menyasszörnyek') - elég érzékletesen adta vissza a habzó szájú leendő arák hisztijeit a nagy nap miatt. 

A lényeg: magyar verzióban mindenképpen szükség van egy polgári szertartásra hogy hivatalosan is elismert legyen a házasságkötés ténye, valamint ezt meg lehet fejelni templomi szertartással is. A polgári ceremónia pénzbe kerül, nem beszélve a várólistáról -  vagyis nem úgy műkszik, mint a filmekben, hogy csak úgy beesik a pár az utcáról aztán hadd szóljon. Francokat. Lesz szíves mindenki előre bejelentkezni, aztán ha ne adj' isten normálisnak mondható időpontban szeretnének esküdni, akkor mindezt jó előre, különben csak ebédszünetes időpontok vannak szabadon. A templom meg...Mindenki saját vallásának megfelelően lefutja az ilyenkor szükséges egyházi köröket, lásd jegyesoktatás vagy elbeszélgetés a pappal, plusz templombérleti díj, ésatöbbi. Még egy gyertya nem lett meggyújtva, egy korty pezsgővel nem koccintottunk, de már zsebbe nyúlós a sztori és nem 2 napba telt elintézni egyiket sem. (Oké, biztos vannak hardcore arcok akik lenyomatják fapados verzióban fillérekből és max. egy héten belül - tőlük kommentben várom a szupertitkos tippeket hogyan csinálták???)

Aztán kövi kérdés: hány emberrel szeretnénk megosztani ezt a napot az életünkből? Van értelme meghívni Sanyi bácsit aki hatodágon a nagymamánk ük-unokatestvére? És mi lesz Pirikével, akivel randizott a vőlegény fél évig és azóta is beszélnek minden hónapban egyszer? Mikor a lista csak nő és nő mint a gomba eső után, jobb húzni egy ésszerűségi limitet: ne az szabja meg a vendéglistát hogy az ikszedik, 5 éve nem látott rokon meg fog sértődni ha nem hívjuk meg, hanem hogy kik azok, akik ténylegesen részei mindkét fél életének és jó lenne velük ünnepelni.

Ruha...Jajj. És jajj és jajj. Nőkről, ruháért: bármennyi pénzt le lehet gombolni. Béreljük? Megvesszük? Újat? Használtan? Kölcsönzőből? Ukrajnából? Varratjuk? Katalógusból? Ujjatlan? Fátyollal? Selyemből? Gyöngyökkel? Uszályosat? Színeset? Na hagyjuk... A lényeg: nem nagyon találkoztam még menyasszonnyal, aki azt mondta volna hogy "felkapok valami göncöt, úgyse az a lényeg...." A pasiknak meg? Fekete. Főleg. A lényeg hogy az ing ujját fel lehessen tűrni pálinkázáshoz.

A helyszín: valami köztes kellene, ami nem a világ végén van, mindkét oldal emberei odatalálnak, nem egy vagyon, jól mutat, stb... Vagy csak béreljük ki a Festetics kastélyt bakker, így mulat egy igazi magyar!

Vőfély: az a személy, akire nem szabad sajnálni a pénzt, és nem a szomszédot kell megkérni eme feladat ellátására; ő felel a hangulatért mikor lankad a figyelem és mindenki a dohányzóba szivárog észrevétlenül, mikor fel kellene vágni az újasszony tortát de nincs kinek mert mégis mindenki a dohányzóban van, és ő az aki idióta feladatokat kerít a tömegnek hogy éberen tartsa a punnyadó figyelmet. Optimális esetben jó arc és jó hangulatot teremt. Érdemes rá  költeni!

Zene: olyan úgyse lesz, hogy minden vendég ízlésének megfeleljen. Nem. Lesz. Komolyan. A kérdés már csak az, hogy jó valaki Szinti Boy stílusában mulatóssal meg pár érzelmes dallal hajnali alkoholgőzös összeboruláshoz, vagy szeretnénk zenekart akik esetleg az alsós zenetudásukon felül még bírnak értékelhető zenével szolgálni a násznépnek.

Dekor: kis lufi, mezei virág, színes pohár összetörni, taft terítő a pörköltszaftnak, masnis székruha, hangulatvilágítás, ültetőkártya, konfetti, szfinx a bejárathoz...Ja az másik sztori. Mikor a csajok fantáziája beindul, nincs megállás, még az egérlyuk is dekorálva lesz. Persze egy vagyonért.

Fotós: nem, ebben az esetben nem elég ha lövünk pár képet a Samsung Galaxy S6-al vagy az almás telóval. Olyan lesz mint a foghúzás, de fizetni kell valakinek aki egész este csontjózanul kattintgat az utókornak. (tuti azért olyan bazidrága ez is, mert más lagziját józanul végigasszisztálni- hááát, nem egy leányálom.) 

Kaja: na ez jó rész, csak legyen töltött káposzta, húsleves, hidegtál, krémes sütik. Aki ezeket nem eszi meg, az így járt. 

Ital: tömény folyik a csapból is, de lehetőleg Jézus borrá változtatja a vizet is egy estére, a nagymamák kedvéért van 'narancskóla' (=Fanta) az asztalon, a gyerekeknek gyümilé meg kóla, a zenekar kedvéért Icukám gondoskodj már kávéról, de habbal, ne tejjel, két cukor, köszi. Elfogyott a whisky? Hülye vagy Józsi, hát bontsad meg a törkölyt, apósom féle, hoztunk két demizsonnal.

Torta: nem mindegy? Mutasson jól, legyen látványos, végül ételhordókban végzi bármi is legyen...

Gyűrű meg csokor meg egyebek: mindegy már, csak viszi a pénzt, de gyűrűre legalább azért érdemes költeni, mert a többi nő úgyis körbenyálazza mit választottunk ( és persze jól ki is fogják beszélni), és egyébként is: a zaciba csak a valódi aranyat érdemes bevinni...

(képek: blog.thebrideandgroom.com, faithlessfaith.files.wordpress.com, klyker.com, sacmag.com., weddingbee.com) 

Nem vagyok egy divatdiktátor, de az Orsay őszi kínálatából szemezgetve összeállítottam pár szettet amik közt van elegáns, csinos, vagány, lezser, kényelmes;  langyos - vénasszonyok nyara időjáráshoz alkalmazkodva éppúgy, mint hűvös, szemerkélő esős reggelekre. Érdemes az Orsay oldalán körbenézni, mert most 3000Ft-os ajándékutalványt is kaphatunk tőlük:  https://40years.orsay.com/#/voucher-page

Hajrá Nyuszitappancsok, keressetek magatoknak valami szívmelengető rongyot! ^^

Az Aussie a nevéből és a kis kengurus logóból is kikövetkeztethetően NEM egy ausztrál cucc :D hanem amerikai amit Nagy-Britanniában gyártanak; 1979 óta dobnak piacra hajápolással kapcsolatos termékeket. Ez tök jó, mert Ausztráliában bármelyik bokorban meghalhatsz akár a legkisebb rovar csípésétől is, szóval fontos hogy a hajad tényleg mindig pöpec legyen és hozza a beach babe ("strandkislyány") életérzést, de hogy ehhez a briteknek mennyi köze van...Max a gyarmatosítás meg a kitelepített börtönrabok, na de mindegy. Nálunk itt annyira nem elterjedt márka, a briteknél láttam először, de ott aztán volt választék kilóra. Lássuk mit tud!

Kerülgettem már egy ideje a sampon-balzsam kombójukat, de az ~1500Ft/ termék körülbelüli ár riasztóan soknak tűnt. Szerencsére a DM (drogerie markt) kitalálta titkos vágyamat, és az Aussie hajápolók nagyvonalú kiszórásába kezdtek - 1200Ft-ért választani lehetett egy sampont, plusz egy forintért egy balzsamot, és adtak hozzá egy ajándék neszeszert (bitches love neszeszer, a nők tudvalevően odáig vannak az akciókért, grátisz holmikért, felesleges-de-ingyen-van kacatokért.) Le is csaptam rá, grat a marketingesnek.

Borzasztóan trükkös módon nem ugyanazt a hatású sampont és balzsamot választottam, hanem örök renitensként egy festett hajra való samponhoz párosítottam egy fénybalzsamot. Festve van a hajam, vagyis jelenleg főleg csak volt: jól ráparáztattak a terhességre meg a "gyereknek két feje nő a kemikáliáktól" topikra, szóval immáron fél éve nem volt utánfestve a hajam. Először iszonyat igénytelenül nézett ki a sötétbarna lenövés a rezesvörös árnyalatú festésen, aztán ahogy egyre több és több centi bukkant elő a saját hajszínemből, annál direktebbnek tűnt ez a kétárnyalatú haj (az más tészta hogy én így is megőrülök tőle mert szerintem gáz, de most a gyerek miatt nem macerálom a hajamat és egy rahedli szemceruzával terelem el a figyelmet a lenövésemről). Inkább csak saját megnyugtatásomra maradtam a festett hajra való samponnál, de gondoltam megfejelem valami ultradurva fényesítő kencével, ebből lett a lentebbi párosítás:

Aszongya a flakon hogy: a sampon szerintük "színezett/ festett hajra, elég vicceske", összetételét tekintve ínycsiklandozó ausztrál vadbarack kivonatot tartalmaz, ami segít a festett hajat vibráló színűen tartani, plusz még a napodat is feldobja. Ja, jó szöveg. Én inkább a kávéra esküszöm, de mindegy. Nem fogom felsorolni az összetevőit, a PETA szerint tesztelték cuki kisállatokon, itt most mindössze arról írok hogy nekem személy szerint mi a tapasztalatom a használatával.

1.) A sampon

Az illata nyami, tényleg barackos, bár mint tudjuk aromákkal és egy laborban nem nehéz imitálni az illatokat. Gondolom sose látott egy darab igazi ausztrál vadbarackot sem, ne legyen igazam. Mindenesetre fincsi.

Állagra semmi különös, fehér sűrű folyadék, selymes, jól habzik, nem kell belőle sok, 2x szoktam átmosni a hajamat, szerencsére ez kiadós sampon. A gondom a következő: épp csak lemosom a habot a hajamról, de már érzem hogy olyan borzasztóan spród az egész loboncom hogy sírni tudnék. Üvölt a balzsamért, és már a tapintásától rosszul vagyok, mintha cirokseprű lenne az egész. Viszonylag hosszú a hajam, több, mint hátközépig érő, nos akinek hosszú a haja az már tudja hogy ez mit jelent. Kín és gyötrelem, középkori máglyánégetéssel egyenlő. Két kézzel kapkodok a balzsamért...

2.) A balzsam

 Olyan mint valami szósz, illatra semmi különös vagy kirívó, nem kell belőle egy vagonnal, kicsit lehetne sűrűbb. Szemben a sampon 300ml-es kiszerelésével, ebből lespóroltak 50-et (???). Értem én hogy balzsam, elvileg kevesebbet használok belőle egyszerre, de ha már egyszer ugyanannyit kifizetek érte (normális esetben), akkor miért nem adnak belőle mennyiségre is ugyanannyit? F@ck logic, nem értem. Mindegy, fogyasztói társadalom én meg hüjjje vagyok hozzá... A lényeg: sprőd kis csepűm szomjasan szívja magába a balzsamot a sampon után, végre érzem hogy ezt még ma ki tudom majd fésülni, nem kell kardomba dőljek egy rakat kóc és görcs miatt. Bár... Ez csalóka megérzés, mivel kiöblítés után bontófésűvel még óvatosban is húzom a hajamat, és inkább fújok még rá kiöblítést nem igénylő permetet mert különben megzavarodok mire végzek a hajammal. Ez szomorú, tekintve hogy amúgy egy drágább termékcsoportról beszélünk, amihez nagy reményeket fűztem. Fényesebb lett-e a hajam? Nem tűnt fel szignifikáns különbség az eddigi állapothoz képest, pedig az összetevők listája szerint ausztrál ginzenget és gyöngypúdert tartalmaz ( o.O azt vajon hogy vagy miből?...) Elvileg eme két összetevő garantálja az ultrafényes loboncot - csak nem nekem. De legalább a kengurus ajándék neszeszer cuki:

Összegzés: a sampon 5/ 2 pont, a balzsam 5/3, és hogy fogok-e még egyszer ilyeneket venni? NEM. Egy kistatyó elég lesz.

(U.i.: Az azért mindenképpen szívmelengető egy olyan megrögzött grammar nazinak mint én, hogy a sampon flakonján a 'colour' szócskában benne van az 'u' betű, ahogy a britek írják. <3 )

Az ombre franciául 'árnyékot' jelent, és legújabban a színátmenetes technikákra használjuk. Hajfestésben múlt évben volt divatos, de a szépségipar mindenhol előszeretettel alkalmazza: manikűr, szemhéjfestés, ruhaanyagok, stb.

Amiért odáig vagyok, pedig nem csípem az édességeket: a torták. A folyamat ahogy összerakják, az elkészítésükbe fektetett energia, mindazon dekorációs remekek amiket aztán a sáskahad összepocsékol és eltüntet rövid idő alatt... Modernkori műalkotás pusztítás ez, az ISIS palmürai rombolásához hasonlatos; na ezért nem is kínlódok én tortasütéssel és dekorálással mert biztosan kiakadna az EKG-m mikor több órányi gondos pepecselésem eredményét a sütirajongók morzsákra tépnék és eltüntetnék. 

DE: összedobtam egy galériát gyönyörűséges ombre jellegű esküvői tortákból - nem feltétlenül csak esküvőre. Kis hétfő délutáni lazulásnak kínálom sok szeretettel, garantáltan kalóriamentesen, lehet nyálcsorgatni. :)

(Extra tipp: igaz csak Budapesten elérhetőek, de a Sugar! cukrászda (http://sugarshop.hu/index.html) csodás tortákat készít megrendelésre.)

(Extra tipp 2.0: Akinek nem volt elég a tortákból, itt további szépségeket talál: https://www.facebook.com/groups/485626604934068/?fref=ts Ráadásul aki tőlük kéri a tortáját, az egyúttal állatmentést támogat: a torták ajándékba készülnek és az értük felajánlott összeget a készítőjük állatmentésre ajánlja fel, részletek az oldalon/ a készítőtől. Az én születésnapi szépségem is innen volt, és nekem éppen csak jutott belőle. :)  )

Prostik. Út mellett, parkolóban, escort lányok a netről. rosszlanyok.hu, callgirls. Mióta világ a világ, nők áruba bocsájtják a testüket anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Van ennek egy pár éve felfutóban lévő és virágzóan fejlődő ága: fiatal lányok gáláns támogatót keresnek. Egyetemi tanulmányaikat, albérletüket, megélhetésüket finanszírozandó.

Mikor először olvastam a 'sugardaddy' kifejezést, tippre megmondtam hogy egy olyan fickóról lesz szó, aki kitart valami (fiatalabb) nőt. Majdnem beletrafáltam: ezek a férfiak vadásznak  az általában huszonéves lányokra - fiatal nőkre ('sugarbaby'), akik azért hirdetik meg saját magukat, hogy szponzort találjanak a kiadásaikhoz. A legáltalánosabb megfogalmazás szerint egyetemista/ főiskolás csajok gáláns urak társaságát keresik: vacsora, színház, utazás - és persze az a a mocskos szex...

Mondjak egy magyar példát ilyen hirdetésekre? Íme: http://www.startapro.hu/hirdetesek/tarskereso-kapcsolat_anyagi_tamogatassal-holgy_keres_tamogatot/magyarorszag

Nem vicc, külön hirdetési rovata van a műfajnak! Lehet böngészni, úr keres hölgyet vagy fordítva, középkorú, gáláns, jóképű, sportos üzletemberek  kutatják az ő Lolájukat nagyvonalú támogatás fejében mézesmázas hirdetésekben. Lefordítva: ha csinos fiatal nő vagy, eltöltesz velem iksz időt, esetleg valami közös program hogy legyen kit vigyek magammal a miskolctapolcai wellness kiruccanásra, ott jól megb@szlak, hozzád vágok iksz ezer forintot aztán pá. De a kritériumok nem változnak: csinos, fiatal, anyagilag szorult helyzetben lévő lány kell. 

Külföldi példák is vannak: http://sugardaddie.com/ , https://www.seekingarrangement.com/ , http://www.sugardaddymeet.com/ -> érdemes megfigyelni az oldalak címlapján évődő párok közti korkülönbséget :D A séma ugyanaz: a húspiacon eladjuk magunkat: jómódú csávó vagyok x jövedelemmel aki keresi dekoratív alkalmi barátnőjét - vaaagy: főiskolás, dekoratív nő vagyok aki gáláns támogatóját keresi közös együttlétekért cserébe.

A brit Cosmopolitanban volt egyszer erről egy cikk, amiben lányok akik így tartják el magukat meséltek arról, hogyan csöppentek ebbe bele és mit éreztek utána. Az okok nagyjából ugyanazok voltak: anyagilag padlóra kerültek, általában felsőoktatás mellett, szegényes fizetésükből nem tudtak továbblépni, vagy pluszban még a családjukat is segítették. És akkor jött az ötlet, hogy végülis nem qvának mennek, de mégis, ilyen burkolt formában forintosítva magukat. Persze mindig akad férfi aki vevő erre, feleségül nem kell venni a csajt, de még csak egy kapcsolatot sem kell fenntartani annak minden nyűgjével együtt - csak a habzsidőzsi részek maradnak meg, amit ki lehet fizetni és le van tudva. A nyilatkozó lányok közül számomra érdekes módon egyik sem mondta azt hogy álmatlan éjszakái lennének emiatt és megbánta volna, sőt. A legtöbben évek óta tolják ezt az ipart mert kényelmesen élhetnek belőle, van jövőképük és bejött nekik Amerika. Egészségükre. 

Az életben még nem volt alkalmam személyesen beszélni senkivel aki bevallotta volna hogy ebben utazik, pedig a városban ahol élek, tudvalévően úgy szedik fel bizonyos magyar lányok az arab egyetemista srácokat hogy fizettetnek velük burkoltan mindent amit csak lehet (ilyen lányismerősöm viszont volt, de hát ő 'őrülten szerelmes volt a szaúdi fiúba').

Ne szépítsünk: aki pénzért szexel, az... Miért, nem? Akkor hogyan kellene hívni ezt a formációt? Megélhetési szexpartnerség? Tisztázzuk: nem ítélek el ezért senkit, mindenki úgy boldogul ahogy tud míg másoknak nem árt vele - márpedig ezek a lányok max magukat teszik ezzel tönkre, nekem biztos nem fáj. Ha még élvezik is - akkor grat, csináljanak belőle karriert, inkább seggelek 8 órát a multinál ahol dolgozok, mert így a nap végén könnyebb a tükörben a saját pofámmal farkasszemet nézni. Kipróbálnám-e? Ez a 'gyere dugni aranyom, fizetek érte' rész nekem meredek. Tényleg olyan mintha egy pasi venne magának egy fruskát kilóra, mindegy hogy az egy úriember vele és fényesre nyalja a seggét - attól még lealacsonyítónak tűnik ez a kitartotti státusz. A Pretty woman (Micsoda nő!) csak filmben létezik, a való életben farkastörvények uralkodnak és az erősebb kutya b@szik. Ez van, aki ezt nem hiszi el, nagyon naív.