Pár napja veszettül kívánom a vizes földet, de olyan szinten, hogy némi bűntudat árán elmajszoltam két ujjbegynyi göröngyöt a munkahelyem melletti földkupacból. (Nem részletezném, eldugott helyen van az iroda, nem kutya -és macskapisis kis dombocska ez, de mindegy is mit mondok, tuti van aki már ettől kiakadt. :D) Utánanéztem hogyan hívják ezt az étkezési zavart, mert emlékeztem hogy vannak akik furcsa/gusztustalan dolgok elfogyasztásában lelik örömüket - nos bingó, a picás betegek azok, akik vadabbnál-vadabb cuccokat esznek meg, úgymint vatta, kréta, haj, szappan, hintőpor, extrém esetben még ezektől sokkalta gusztustalanabbak is (mindenki fantáziájára bízom mik ezek...)

A pica utalhat konkrét ásványi anyag hiányra is, szóval újabb földgombóc helyett vas és cinktablettába folytom 'bánatom', azonban saját furcsaságomon felbuzdulva gyűjtöttem egy csokorra való érdekes szindrómát, melyek nem genetikailag öröklődőek vagy agyi sérülés hatására alakulnak ki, "csupán" pszichológiai kattanások az ezekben szenvedőknél. Egyik szokatlanabb, mint a másik...

Lima szindróma: a Stockholm-szindróma ellentettje, mikor a túszejtők kezdenek szimpátiát érezni fogvatartottjuk iránt. Nevét egy perui incidens után kapta; 1996.december 17-én kezdődött az a túszdráma melynek során a Túpac Amaru  Revolutionary movement  (MRTA) fegyveres csoport tagjai több száz magas rangú személyt ejtettek túszul a japán nagykövet, Morihisa Aoki estélyén. A túszok döntő többségét azonban hamarosan szabadon engedték. Ez a szindróma leggyakrabban azoknál lép fel, akik a túszoknak élelmet biztosítanak vagy ellátják esetleges sérüléseiket, és ezen gondoskodó cselekvések hatására empátiájuk erősödik a fogvatartottak iránt, ami tényleges gondoskodást idéz elő náluk, és ezáltal akár szabadon is bocsájtják elraboltjukat.

Münchhausen-szindróma: aki ebben szenved az valamilyen betegséget színlel, figyelemfelkeltés és együttérzés kicsikarása végett. A 'münchhausenesek' mindig terjedelmes kórelőzménnyel rendelkeznek, gyakran operációkat is kikönyörögnek maguknak alaposan betanult tünetegyüttesek összehazudozásával. 1951-ben Richard Asher endokrinológus adta a tünetegyüttesnek ezt a nevet a kismillió (-főleg kétes igazságtartalmú) történettel rendelkező Münchhuasen báró után szabadon.

Othello-szindróma: a beteges féltékenységben szenvedőkre használjuk. Neeem, nem csak a szimplán féltékeny természetűekre, hanem azokra, akik ténylegesen minden picurka momentumból a megcsalás tényét vonják le párjukkal kapcsolatosan. Shakespeare köztudottan féltékeny karakteréről, Othellóról kapta nevét, aki amúgy hűséges feleségét folyton gyanúsítgatta, ezáltal bolondot csinálva önmagából. A valóságban a legtöbb, ebben a kórképben szenvedő páciens férfi, és képesek pokollá tenni az általuk szeretett személy életét örökös kétkedésükkel.

Helfer szindróma: 'kényszeres segítés'  (a német 'Helfer', vagyis segítő szó után elnevezve), definiálása Wolfgang Schmidbauer pszichoanalitikus nevéhez fűződik. Elsősorban a segítő foglalkozásúakat (orvos, lelkész, szociális munkás) érintő jellegzetes tünetcsoport. Aki ebben a betegségben szenved, azért akar kényszeresen segíteni másoknak/ másokon akár akaratuk ellenére is, hogy ezzel a saját ingatag lelkiállapotát félresöpörve önmegvalósíthasson és ne kelljen tudomást vennie önnön problémáiról. Nagyon rosszul tűrik a visszautasítást, és sokszor nehéz diagnosztizálni őket, mivel környezetük szemében általában csupán jószándékú buzgómócsingnak tűnnek, akik mindig önfeláldozóan rohannak segíteni, holott csak ingadozó önértékelésüket kompenzálják folyamatosan. Azokkal szemben akik nem igénylik a segítségüket akár agressziót is tanúsíthatnak, ezért fontos felismerni a kórképet még időben.

Couvade-szindróma: pszichoszomatikus tünetcsoport mely terhes nőhöz közel állóknál, rendszerint az apánál alakul ki, a legáltalánosabb magyarázat szerint az anya és magzata iránt érzett aggódás váltja ki. Lényege hogy a szenvedő személy terhességi tüneteket kezd produkálni nemtől és fizikai állapottól függetlenül, mintha ő is várandós lenne. Nagyjából a szülésig/ gyermekágyi időszak végéig tart, alhasi fájdalmakkal, rendszeres hányingerrel, hangulatingazdozásokkal megspékelve. Előfordulási aránya 10-15% a terhes nők párjai körében.

"Messie-szindróma" avagy kényszeres gyűjtögetés: erről külön tévésorozat is készült már a TLC kábelcsatornán "Hoarding - élve eltemetve" címmel. Az alanyokat a hörcsöghöz hasonlítják ami túlzott mennyiségű élelmet halmoz fel magának - ezek a betegek képtelenek bármitől is megszabadulni, mindenhez görcsösen ragaszkodnak, és a saját életterük/ életminőségük rovására zsúfolnak össze mindenféle kacatot . Fizikális fájdalommal jár számukra ha akár csak szeméttől is, de meg kell válniuk, gyakran kleptomániával párosul furcsa mániájuk és minden apróságot képesek életük végéig őrizgetni. 

Nos, lehet elemezgetni a környezetünkben felbukkanó "csodabogarakat", vajon illik-e rájuk valamelyik meghökkentő betegség? Azért még nem kell a párunkat Othelló-szindrómásnak bélyegezni amiért érdekli ki hív minket az éjszaka közepén, mint ahogy nagyanyánk sem kényszeres gyűjtögető csak mert a 678. Herendi nippet veszi a vitrinbe. :D